Időről időre a telefonomba 1-2 szóval bejegyzem, hogy milyen (számomra, mint európai számára) furcsa dolgokkal találkozom itt. Ezek apró kis észrevételek ugyan, de pont ezek a részletek teszik különlegessé az itteni életet. Ilyen bejegyzésbol még lesz pár a jövőben is, mert folyamatosan gyűlnek a kis jegyzetek...
Az első és legpofátlanabb dolog, hogy a vietnámi embereket semmivel nem lehet kihozni a sodrukból! De tényleg, sokszor azon idegeskedek, hogy ők miért nem idegeskednek. Vegyük a következő mindennapi példát: A robogós a járdán előzi meg a lámpánál álldogáló (több száz) másik robogóst illetve autóst. Ezt olyan nyugodtan veszik tudomásul, hogy nekem fáj. Értem én, nincsenek előrebb az idegeskedéssel, de ha ez nálunk így menne, egészen biztos hogy 3-4 arc bekiabálna, esetleg oda is menne a renitens motoroshoz. Náluk ez teljesen rendben van.
Maradva a közlekedésnél, egy másik megfigyelt dolog: Ha gyalog indulsz útnak, te magad választottad a nehezebb és lassabb közlekedési formát, így jártál. Kifejtem: a gyalogost semmibe veszik. Ok, úton átkelésnél kikerülik, de ezenkívül semmi jóra nem érdemes számítani. A járdák mint olyanok nem léteznek, ha pedig mégis, akkor végig robogók állnak, így kénytelen vagy nagyon sok esetben a padka közvetlen közelében sétálni az úttesten. Ha véletlenül még helyed is lenne, az éppen arra járó robogósok, vagy akik épp csak parkolni akarnak, nem fognak észrevenni, nem igazán érdekli őket, hogy te haladnál valamerre. Nem egyszer előfordult velünk hogy a járdán álló motoros – se előttünk se mögöttünk senki percekig – pont abban a pillanatban tolta elénk a motort, hogy ne férjünk el, amikor odaértünk. Csak úgy, ok nélkül. A gyalogosnak sosincs elsőbbsége, semmilyen helyzetben.
Az éttermekben a pincérek tíz esetből kilencszer be fognak nézni valamit. Például egyszerűen nem azt kapod amit kértél, holott te mutatod az étlapon, ő látszólag tudomásul veszi és bólogat, hogy megértette. Vagy mondjuk a kedvenc példám amikor a desszertet előre hozzák ki a főétel előtt. Ezzel még önmagában sok gond nem is lenne, mert ugye addig félreteszi az ember, de a legtöbb desszert itt jeget is tartalmaz, az meg ugye nem bírja a 30 fokot nagyon sokáig, így biztosan nem olyan lesz az élmény, mintha frissen fogyasztanád. Vagy a legviccesebb, ebből lassan tényleges statisztikát vezetünk: Ha te rendeltél egy kaját és véletlenül a megfelelő időben hozzák ki és azt, amit kértél, biztos lehetsz benne, hogy nem eléd fogják letenni, hanem valaki más elé. Azt számolgatjuk már, hogy ez lehet nem is véletlen, mert ha csak random dobálnák le a kajákat az emberek elé, akkor is nagyobb eséllyel találnák el ki rendelt mit.
Az eddigiek mind negatívnak tűnnek, de egyébként inkább vicces egy idő után, mint idegesítő, ez itt így működik, hozzá kell szokni. A végére viszont egy nagyon jó dolgot is hadd írjak, maradva az éttermi témánál. A legtöbb vietnami helyen (legyen az kocsma, karaoke klub, étterem, vagy bármilyen közösségi hely) ingyenesen vagy nagyon olcsón szolgálnak fel teát. Olcsóbban, mint a víz! Bár sok helyen a sör is olcsóbb a víznél (wtf?), de erről majd máskor. Ez a helyiek által amúgy trà da-nak nevezett ital a legtöbb esetben ízesítetlen zöld tea, sok jéggel. A jelentése is ennyi: tea jéggel. Annyira hozzászoktam már, hogy ez egészen biztosan hiányozni fog. Amúgy mielőtt idejöttem nem is tudtam, hogy a vietnámiak ennyire teás/kávés nemzet. Mindenesetre nagyon finom teáik vannak, és a világ második legnagyobb kávéexportőre Brazília után, úgyhogy bár nem vagyok nagy kávés, de ahogy látom, azok is elég jók itt. Végül de nem utolsó sorban meg kell említsem, hogy étkezés után nem az otthon megszokott szalvétába tudod törölni az arcod/kezed, hanem a legtöbb helyen ilyen nedves törlőkendőt kapsz, ami egy nagyon praktikus megoldás ezen a helyen és éghajlaton.
Hát most ennyi, de van még sok jegyzet a tarsolyomban a későbbiekre.