Vidéki eskővő vietnami módra (nem, nem az enyém)

Éjfél. A buszunk kicsit késve érkezik, de amikor erre rákérdezek Jas-től, okosan leráz azzal a rövid indokkal, hogy ez Vietnam... És bevallom, tényleg működik, tényként fogadom el, hogy ezen itt semmi okom nincs meglepődni. Kicsit több, mint 6 óra az út Dalatba, pedig nincs olyan messze, itt a távolságokat egészen máshogy mérik, mint Európában. Sokadjára utazom már alvós busszal. Azért néha fel-felkelek és még mindig meglepődöm, milyen bátran előznek a buszsofőrök itt... Éjjel, kanyargós úton, szembeforgalom mellett. Próbálok visszaaludni..

Kora reggel 6:05. Megérkeztünk, sikerült olyan 4 órát aludni, az nem is rossz a hatból. Dalat teljesen más éghajlat, mint Saigon, hegyek veszik körül, kellemes 20-23 fok van nagyjából ebben az időszakban, ami vietnami viszonylatban elég hűvös, az emberek viselete sapka, sál, télikabát! Nagyjából fél óra taxizás után a menyasszony házához érkezünk, ahol az emberek már elkezdték a dekoráció összeállítását. A ház nagyszüleim régi falusi házára emlékeztet, bár itt a vén diófa helyett vén grapefruit fa van a kert hátuljában. Pár perc múlva egy egészben grillezett malac érkezik - természetesen motorkerékpáron, de díszcsomagolásban!

Ünnepi grillhusi és a férj (balról jobbra)

Közben egy hangosbemondóban egy vietnami férfi híreket olvas be, mint megtudom - ide nem jár újság. Egyre több ember jelenik meg és a díszítés is majdnem kész. Én is besegítek ám, licsiből csináltam (szerintem) nem is olyan csúnya dísztálat. Íme:

A néni Buddhához imádkozik a házi oltárnál, ahol a főtt tyúktól a szalonnán át a dobozos kekszig minden megtalálható:

A menyasszony családjából a lányok, a vőlegény családjából a fiúk öltöznek fel díszes ruhákba, és az utcáról bevonulva a fiúk átadják a lakoma fogásait a lányoknak. A malac láttán ismét nagyot kordul a gyomrom.

Bevonulás

Ebédidő! Körülbelül hat-hét különféle húsból lehet válogatni, szóval nem panaszkodom. Húsleves is van cérnametélttel, bár a cérnametélt rizstészta, és a fűszerezés is más kicsit (értsd: nagyon), mint otthon. Köretnek különféle salátákat és ragadós rizset kapunk (sticky rice, a magyar fordítás elég bután hangzik). Nagyon finom minden, és mint kiderült, az egészet a menyasszony családja készítette házilag. Itt ebédre olyan hatvanan lehettünk, holnapra olyan négyszáz embert várnak! Ebéd után kis pihenőt tartunk és felkeressük a hotelünket Dalatban. Gyors zuhanyzás a terv, de mindenki elég fáradt az éjjeli buszozás után, úgyhogy egy gyors alvás lett belőle. Este úgy döntünk, nyakunkba vesszük a várost, és sétálunk egy jót. Vacsorára grillezett rizspapíron eszünk mindenféle földi jót. Leülünk a tóparton egy kávéra, mielőtt visszamegyünk a szállásra.

Da Lat piaca (késő esti tömeg)

Reggel frissen ébredünk, mindig jól esik takaróval aludni amióta kiköltöztem, mert sajnos ritkán van rá alkalom ebben a melegben. Reggelink hagyományos vietnami tésztaétel (ne is kerdezzétek mi a neve) mindenféle húsokkal. Miután Da Lat a hatalmas virágmezőiről híres, útközben megállunk az egyik nagy kertnél, és párszáz szál rózsával folytatjuk utunkat a vasárnapi esküvői helyszínre, ahol már javában folyik a készülődés. Rengeteg asztalt terítenek, díszítés, hangtechnika, torta, ahogy az lenni szokás. Közben meg kell, hogy állapítsam, hogy a vietnami "mulatós lagzi zene" pont ugyanaz a stílus, mint otthon, csak értelemszerűen nem magyarul énekelnek hozzá (és nincs tánc).

Délben érkeznek a vendégek, és hát... A "zsúfolt" szó tulajdonképpen új értelmet nyert számomra. Szó szerint beépülök a nekünk kijelölt asztalba, innen felállás egy darabig nem lesz. Kaja az van dögivel, hét fogást számoltam. Bűvész-show, koktél-show, karaoke, de táncolni a 400 emberből senki nem táncol. Érdekes módon amekkora díszítést csaptak a lagzinak, olyan hamar véget is ért. Próbáltam figyelni a tradicionális eseményeket, de azon kívül, hogy a pár megitatta a szüleiket borral, és vágtak egy szeletet az esküvői tortát (amiből aztán senki nem evett?!), illetve hogy körbejárták az asztalokat, hogy koccintsanak mindenkivel, semmi szervezett esemény nem igen történt. És mire kettőt pislogtunk és elfogytak az ételek, mindenki elkezdett szedelőzködni és indulni haza. Mint azt kérdezősködéssel kiderítettem, a tradícionális rész szombaton volt, a nagyközönségnek a vasárnapi ebéd volt szánva, itt már csak a kötelezőket tudják le. De itt véget is ér kis beszámolóm, ugyanis mi is egy 6 órás buszozásra vagyunk még Saigontól.

Extra: Kicsit csalódott voltam, mert úgy volt, hogy vasárnap levetítik a párról készített rövid videómat a násznépnek, de nem sikerült projektort bérelniük, így ez elmaradt. De azért ide belinkelem az utókor számára, remélem tetszeni fog nektek (2 hete készült az esküvői fotózáson, ahova kíváncsi lévén bepofátlankodtunk, hogy néhány szép helyszínen én is tudjak fotózni... Nem én voltam a hivatalos fotós, de a GoProt vittem, és így született a rövidfilm).

Tíz – Ten – Mười

Mától kezdve tíz napig minden napra kaptok egy rövid kis szösszenetet Vietnámról. Aztán amikor véget ér a visszaszámlálás...

Vietnámban amikor megszületik egy kisbaba, azonnal egy éves lesz. Az első születésnapján pedig két éves. És ezt így számolják életük végéig. Azonban sok kelet-ázsiai országban (hivatalosan Vietnámban is) mindamellett, hogy azonnal egy évesen születsz, újévkor vannak a születésnapok is, szóval ha pechedre az adott ország “szilveszterén” születtél (azért idezőjelesen, mert ez a legtöbb országban nem December harmincegyedike, itt az újév változó, nagyjából februárra esik), akkor egy naposan hivatalosan már két éves vagy!

Érdekességek Vietnámból (Második rész)

Sikerült kicsit hanyagolni a blogot, de most egy újabb csokor érdekességgel jelentkezem. Hétvégén pedig utazunk Kambodzsába, 8 napot fogunk ott tölteni, szóval a következő bejegyzés témája már adott is. Most viszont elsőként látogassunk el egy átlagos vietnámi fürdőszobába, mert ott is találunk érdekes / szokatlan dolgokat.

Nem tanulmányoztam még a vietnámi embereket ilyen mélyrehatóan, szóval nem tudom eldönteni, hogy a fülük lyuka ilyen pici, vagy valami egyéb oka van ennek, de egy itteni átlagos fülpucoló nálunk gyerekméretűnek számít (szerk.: mint kiderült ez tényleg gyerekméret! Csak elég bambák voltunk nem megtalálni a normálisat...). Csináltam egy fotót, ahol egymás mellé tettem egy magyar és egy vietnámi fülpucolót. Nehéz megítélni, hogy ez a méret jobb-e vagy az otthoni, de nekem tulajdonképp bejön az XXS.

Ha már a fürdőszobánál járunk, van itt még valami, ami viszont zseniális, és nem is értem Európában miért nem terjedt el. Van ugye otthon olyan használati tárgyunk, hogy WC kefe… Sajnos akármilyen fertőtlenítős vízbe tesszük, az attól még sz**os lesz, na.. Csak idő kérdése... Én nem is tudom van e gusztustalanabb dolog egy csöpögő wc kefénél. Erre van a helyieknek egy nagyon okos megoldása. Ez nem más, mint egy a WC tartályra kötött erősnyomású zuhanypisztoly. Egyszerű, de nagyszerű. Ráadásul a padló, illetve a wc csésze lemosására is jól jön, szóval tényleg nem tudom, otthon miért nem találták még fel ezt. Plusz bidéként is használható és nem utolsó sorban kényelmesebb is annál. Három az egyben.

Nem pont a fürdőszobához kapcsolódik, de ott találkoztam először a következő jelenséggel. Vietnámban rengeteg kisállat él a városokban is, mivel az éghajlat itt sokkal kedvezőbb nekik, ezért európai szemmel nézve úgy tűnhet hogy túl vannak szaporodva, de igazából ez itt teljesen normális. Egy hónapja láttam előszöt gekkót a fürdőszobámban. Azóta többször is, de a vietnámiakat kérdeztem erről, és ez is teljesen hétköznapi dolog errefelé. Mások kígyót is találtak már a lakásban, bár én azért arra nem szívesen kelnék fel reggel, hogy egy kígyó tekereg a nyakamon. De a gekkóval nincs bajom, pusztítja a hangyákat, pókokat, és még aranyos is, bár éjjelente fura hangokat ad ki néha.

Kis barátom az ajtófélfán

Ha már említettem kisállatokat, nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy mennyi patkány és csótány mászkál az utcákon. Estefelé főleg sokkal bátrabban előmerészkednek a csatornákból, bokrokból. Ilyenkor van, hogy szabályosan kerülgetni kell őket. Eleinte kicsit undorodtam ettől, dehát a meleg, a tömeg, meg a szemét ideális környezetet nyújt ezeknek az állatoknak, szóval sokat tenni nem lehet ellenük, csak megszokni őket. Idővel azért ez sikerült nekem is.

Csomagolás... Hát ez egy elég negatív élmény. Iszonyat mennyiségű műanyag szemetet termelnek a városban szimplán azzal, hogy amit otthon egy szatyorba tennél, az itt simán bekerül 4-5 különböző méretű műanyag zacskóba. Értem én, hogy ők csak figyelmesek, és az áruházban nem akarják, hogy véletlenül kilyukadjon a tejes doboz, ezért rakják külön zacskóba, vagy hogy a palackos termékeket is külön kell csomagolni, meg a romlandót a nem romlandótól el kell különíteni, de ez kissé túlzás. Reggelente egy pékségbe szoktam járni, ha épp nincs időm reggelit készíteni. Itt az a szokás, hogy minden egyes pékárut külön zacskóba tesznek, majd az egészet még egy szatyorba. Amúgy van nálam hátizsák mindig, de fel se merül bennük a gondolat, hogy megkérdezzék, igénylek-e plusz fél kiló szemetet a reggeli mellé. Így legtöbbször nekem kell rászólni az eladóra, hogy nyugodtan rakjon mindent egy közös tasakba, és ne adjon feleslegesen ennyit. Legtöbbször elkerekedett szemekkel csodálkoznak rajtam, hogy milyen hülyeségeket kérek.. Kedves Vietnam, ezt érdemes lenne inkább Neked átgondolni. Nem mintha én lennék a környezet-tudatosság mintaképe, de azért ez nekem is sok.

Hát egyelőre zárom soraim, van még néhány feljegyzésem egy harmadik részhez is, de most irány Cambodia! Kicsit sajnálom, hogy a holdújévet (TET) nem fogom itt tölteni, mert hatalmas készülődés van a városban mindenhol, sokkal nagyobb ünnep ez itt, mint a karácsony. De azért a tengerpart sem lesz olyan rossz, bízzunk benne.

Érdekességek Vietnámból (Első rész)

Időről időre a telefonomba 1-2 szóval bejegyzem, hogy milyen (számomra, mint európai számára) furcsa dolgokkal találkozom itt. Ezek apró kis észrevételek ugyan, de pont ezek a részletek teszik különlegessé az itteni életet. Ilyen bejegyzésbol még lesz pár a jövőben is, mert folyamatosan gyűlnek a kis jegyzetek...

Az első és legpofátlanabb dolog, hogy a vietnámi embereket semmivel nem lehet kihozni a sodrukból! De tényleg, sokszor azon idegeskedek, hogy ők miért nem idegeskednek. Vegyük a következő mindennapi példát: A robogós a járdán előzi meg a lámpánál álldogáló (több száz) másik robogóst illetve autóst. Ezt olyan nyugodtan veszik tudomásul, hogy nekem fáj. Értem én, nincsenek előrebb az idegeskedéssel, de ha ez nálunk így menne, egészen biztos hogy 3-4 arc bekiabálna, esetleg oda is menne a renitens motoroshoz. Náluk ez teljesen rendben van.

Maradva a közlekedésnél, egy másik megfigyelt dolog: Ha gyalog indulsz útnak, te magad választottad a nehezebb és lassabb közlekedési formát, így jártál. Kifejtem: a gyalogost semmibe veszik. Ok, úton átkelésnél kikerülik, de ezenkívül semmi jóra nem érdemes számítani. A járdák mint olyanok nem léteznek, ha pedig mégis, akkor végig robogók állnak, így kénytelen vagy nagyon sok esetben a padka közvetlen közelében sétálni az úttesten. Ha véletlenül még helyed is lenne, az éppen arra járó robogósok, vagy akik épp csak parkolni akarnak, nem fognak észrevenni, nem igazán érdekli őket, hogy te haladnál valamerre. Nem egyszer előfordult velünk hogy a járdán álló motoros – se előttünk se mögöttünk senki percekig – pont abban a pillanatban tolta elénk a motort, hogy ne férjünk el, amikor odaértünk. Csak úgy, ok nélkül. A gyalogosnak sosincs elsőbbsége, semmilyen helyzetben.

Az éttermekben a pincérek tíz esetből kilencszer be fognak nézni valamit. Például egyszerűen nem azt kapod amit kértél, holott te mutatod az étlapon, ő látszólag tudomásul veszi és bólogat, hogy megértette. Vagy mondjuk a kedvenc példám amikor a desszertet előre hozzák ki a főétel előtt. Ezzel még önmagában sok gond nem is lenne, mert ugye addig félreteszi az ember, de a legtöbb desszert itt jeget is tartalmaz, az meg ugye nem bírja a 30 fokot nagyon sokáig, így biztosan nem olyan lesz az élmény, mintha frissen fogyasztanád. Vagy a legviccesebb, ebből lassan tényleges statisztikát vezetünk: Ha te rendeltél egy kaját és véletlenül a megfelelő időben hozzák ki és azt, amit kértél, biztos lehetsz benne, hogy nem eléd fogják letenni, hanem valaki más elé. Azt számolgatjuk már, hogy ez lehet nem is véletlen, mert ha csak random dobálnák le a kajákat az emberek elé, akkor is nagyobb eséllyel találnák el ki rendelt mit.

Az eddigiek mind negatívnak tűnnek, de egyébként inkább vicces egy idő után, mint idegesítő, ez itt így működik, hozzá kell szokni. A végére viszont egy nagyon jó dolgot is hadd írjak, maradva az éttermi témánál. A legtöbb vietnami helyen (legyen az kocsma, karaoke klub, étterem, vagy bármilyen közösségi hely) ingyenesen vagy nagyon olcsón szolgálnak fel teát. Olcsóbban, mint a víz! Bár sok helyen a sör is olcsóbb a víznél (wtf?), de erről majd máskor. Ez a helyiek által amúgy trà da-nak nevezett ital a legtöbb esetben ízesítetlen zöld tea, sok jéggel. A jelentése is ennyi: tea jéggel. Annyira hozzászoktam már, hogy ez egészen biztosan hiányozni fog. Amúgy mielőtt idejöttem nem is tudtam, hogy a vietnámiak ennyire teás/kávés nemzet. Mindenesetre nagyon finom teáik vannak, és a világ második legnagyobb kávéexportőre Brazília után, úgyhogy bár nem vagyok nagy kávés, de ahogy látom, azok is elég jók itt. Végül de nem utolsó sorban meg kell említsem, hogy étkezés után nem az otthon megszokott szalvétába tudod törölni az arcod/kezed, hanem a legtöbb helyen ilyen nedves törlőkendőt kapsz, ami egy nagyon praktikus megoldás ezen a helyen és éghajlaton.

Hát most ennyi, de van még sok jegyzet a tarsolyomban a későbbiekre.