Ismét utaztunk. Életemben először jártam a déli féltekén, úticélunk Bali szigete volt. Az írás fotói egyelőre mobilról lettek feltöltve, annyira friss az élmény, hogy a kamerával készült képeket át sem néztük még - a szöveget is az úton írtam.
Szingapúrhoz képest zökkenőmentesen sikerült elindulni, és mellékesen megjegyezném, hogy bár a Malindo Air egy olcsó fapados légitársaság, a repülő tök jól fel volt szerelve, nem késett, tiszta volt, volt elég hely a lábamnak - ami a mostanában megszokott Jetstar és Vietjet járatokhoz képest gyakorlatilag business class. Szóval bátran ajánlom bárkinek, aki véletlenül találkozik az ajánlataikkal. A
2375 km hosszú utat két részletben tettük meg, egy pár órás tranzittal Kuala Lumpurban. Hétfő késő este érkeztünk meg hotelünkbe, ami nagyon otthonos, hangulatos. Főleg az tetszett, ahogy a hálószobából kilépve a teraszról egyből lehetett csobbanni a medencébe. Ezt gyorsan ki is próbáltuk, aztán szerettünk volna valami vacsorát keríteni, de sajnos ehhez már túl késő volt, így csak egy éjjel-nappaliban vettünk némi rágcsát. Na de majd a reggelinél jól lakunk!
Másnap így is lett, bár sok fogást nem próbálhattunk ki, mert "zöld hajnalban" 9:30-kor indultunk is első teljes napunkra. Szárnyashajóra szálltunk, úgy tűnik itt Ázsiában ez a gyors vizi utazási forma elég népszerű - ugyanilyennel utaztunk már
Phu Quoc-ra, illetve Kambodzsában
Koh Rong szigetre is. Ötven perc tengeri hullámvasútozás után kikötöttünk Nusa Lembongan szigetén, hogy aztán egy helyi férfivel alkudozhassunk azon, hogy mennyiért visz minket körbe a látványosságokon. Végül sikerült olyan árat találni, amire mindkét fél rábólintott, bár valószínűleg így is a sofőrünk járt jobban. Az, hogy a Suzuki még mindig nem hullott ki az autóiparból, szerintem Magyarország után elsősorban ennek a szigetnek köszönhető, ugyanis szó szerint mindenkit pontosan ugyanolyan Suzuki kisteherautóval furikáztak körbe a szigeten. Mi csak ketten ültünk egy ilyenen, de volt ahol 12 embert számoltunk meg. A szűk kis utakon sokszor le kellett húzódni meg-megállva, hogy helyet adjunk a szembejövő forgalomnak, de végül épségben jutottunk el minden egyes látnivalóhoz, de még milyen látnivalókhoz! Elsőként egy a helyiek által csak Panorama pointnak nevezett helyen álltunk meg néhány fotó kedvéért (sajnos mobillal nem készült, szóval majd később). Az óceán színe ezen a szigeten olyan kék és vize olyan tiszta, amilyet még nem láttam sehol. Majd vezetőnk elvitt minket egy csodálatos sziklához, ami formájából adódóan a hatalmas hullámokat szinte felerősítve verte vissza, néha az egész helyet felhővé varázsolva. Bár ez a hullám nagyon veszélyes, de megnyugtatott, hogy azért lesz olyan hely is, ahol be tudunk menni a vízbe. Mondjuk erre még várni kellett, mert a következő megállónknál - Dream Beach - szintén akkora hullámok voltak, amit talán csak a szörfösök élveztek (bár rengeteg szörfdeszkát láttunk mindenfelé, de szörföst sajnos nem sikerült fotózni).
 |
A koktél Dream Beach-en, ami tök véletlenül
ingyen volt |
Itt eltöltöttünk egy kis időt egy szikla tetején lévő kis étteremben, ittam egy helyi banános koktélt, aminek a nevére már sajnos nem emlékszem... Majd sikerült elegánsan fizetés nélkül távoznunk - persze nem szándékosan, de miután kértük a számlát és sokáig nem hozták ki, megérkezett vezetőnk (aki ameddig mi itt időztünk, ismeretlen helyre távozott) és beszéd közben sikeresen megfeledkeztünk róla, hogy még nem fizettünk, majd ez csak már sokkal messzebb jutott eszünkbe ismét. Megkértük sofőrünket, hogy vigyen minket valami olyan partra, ahol fürdeni is lehet, de közölte, hogy három lehetőségünk van: szép part veszélyes hullámokkal, csendes part koszos vízzel, vagy ha ugyanitt bevitetjük magunkat motorcsónakkal, akkor tudunk snorkeling-ezni is, de az meg drága. Végül a drága lehetőségnél maradtunk (mert már nagyon jól esett volna csobbanni egyet bármi áron), de egyáltalán nem bántuk meg, mert gyönyörű tiszta vízben tudtunk bámészkodni a színes halak közt. Annyi időnk maradt még, hogy egy gyors késői ebédet bedobjunk, ami rizsből, csirkéből, garnélából és valami helyi zöldséges chilis szószból állt, majd indulni kellett vissza a hajóhoz, nehogy lekéssük a délutáni járatot. Kicsit sajnáltuk, hogy ez a legutolsó hajó vissza Balira, mert szívesen maradtunk volna még pár órát a szigeten. A hotelben egyből csobbantunk, ez a "hálószobából közvetlenül a medencébe" dolog nem kicsit, de nagyon király. Vacsorára egy helyi éttermet néztünk ki, és bár sajnos a fogások neveire nem emlékszem, de minden nagyon finom volt.
 |
A szerdai motoros körút
|
 |
| Nusa Dua - Waterblow |
 |
| Uluwatu Temple |
 |
| Garnélarák lakoma amerikai módra |
Másnap reggel nem túl korai reggeli után megérkeztek sri lankai barátaink, Sumith - akivel körülbelül egyszerre kezdtünk a Lazadánál, és felesége Akila. Ők egy nagyon kedves baráti házaspár, akikkel az időnk nagy részét együtt töltöttük ezen a túrán. Közös terveinket követve béreltünk két motorkerékpárt, hogy magunk fedezhessük fel Bali déli csücskét. A körút végül majdnem 100 km hosszúra sikerült, és a tetemes mennyiségű naptej ellenére is rákvörösre égtem, de nem bántuk meg a motorozást. Életemben először vezettem a baloldalon, és bár könnyebb a dolog, mint amilyennek elsőre látszik, azért jobbra kanyarodásnál rendszeresen rossz irányba néztem elsőre, és a körforgalmak is elég viccesek voltak. Négyszer álltunk meg körútunk alatt. Elsőként a Nusa Dua parton, ami egy gyönyörű ötcsillagos szálloda privát strandja, de bárki számára ingyenesen látogatható. Sőt mi több, a parkőrök körbevittek minket a látványosságokon egy golfkocsival, és ezért sem kértek pénzt. Megnéztük a Waterblow-t, ami egy sziklás part, hasonló az előző napi szigetes parthoz, hatalmas égig felcsapó hullámokkal és olyan kék vízzel, ami talán nem is igaz. Mintegy öt perc sétára innen kicsit lehűtöttük magunkat egy olyan partszakaszon ami tele volt szörfösökkel. Motorra szálltunk, és mintegy órányi vezetés után - utunk nem kicsit szép tájakon kanyargott - megérkeztünk második megállónkhoz, a Melasti Beach-re. Itt pár percet gyönyörködtünk a tengerben, de a hatalmas hőség a legcsekélyebb kis árnyék nélkül hamar kedvünket szegte, és egy frissítő ital után folytattuk is a körutat. Egy újabb óra elteltével már az Uluwatu templomnál sétáltunk, ami egy hatalmas tengerparti szikla szélére épült - nekem messziről a görög Meteorák jutottak az eszembe róla. Gyönyörű fotókat tudtunk készíteni a mélységben hullámzó tengerrel (nem sok készült telefonnal, kamerás képek később). Ekkor már erősen késő délután volt, és még elég messze jártunk a szállásunktól, szóval hazafelé vettük az irányt, de volt még egy tervezett megállónk, méghozzá az amerikai Bubba Gump Shrimp Co. lánc egyik étterme (ahol egyszer már volt lehetőségem enni, mert Hong Kong-ban sikeresen betévedtünk egybe). Szóval amit erről a helyről tudni érdemes, az az, hogy nem csupán tökéletes kajáik vannak hatalmas adagokkal, de amit itt kap az ember, az nem csupán egy vacsora, de egy teljes élmény, kezdve a felszolgálástól az étterem stílusán át a zenéig. Miután már alig bírtunk felállni annyira teleettük magunkat, ismét motorra ültünk, de most már a hotelt céloztuk meg. Azért a szokásos érkezés utáni csobbanás nem maradt el ma sem. Ezúttal négyesben, innen is boldog születésnapot Sumith!
 |
| Csütörtöki túránk |
Csütörtök reggel autó jött értünk, egy egész napos körút volt tervbe ismét, csak most dél helyett a sziget északi látnivalóit szemeltük ki. Első megállónk a Tegenungan vízesés volt, ami egy hatalmas zuhatag, és felfrissülésképpen be lehet úszni a habok közé. A vízesés háta mögött egy pici barlangba is be tudtunk menni, nagyon hangulatos volt, bár a fotók gyakorlatilag vakon készültek, mivel akkora erővel zubogott az arcunkba a vízpermet, hogy elég nehéz volt kinyitni a szemünket. Visszamásztunk a kocsihoz, és folytattuk utunkat. Irány Bali vulkánvilága! A Batur névre hallgató vulkán a sziget északi részén vulkanizálgat csendesen, utolsó alkalommal 2000-ben tört ki, akkor a vulkán lábánál elterülő pici falu szinte teljesen elnéptelenedett, és rengeteg ház félkészen maradt. A fekete sziklák mindenfelé elég bizarr látványt nyújtottak, de a maradó helyiek ezt ügyesen kihasználták és az egész turizmus a láva témára épült ki. Ki szerettünk volna próbálni egy kis természetes melegvizes forrást, de végül a sofőrünk szólt, hogy ezesetben nem lesz lehetőségünk napfényben látni a továbbiakat, így végül nem strandoltunk a forróvízben (jobban belegondolva ez nem is olyan nagy gond ebben a hőségben). Ismét kocsiba ültünk, a következő úticélunk az Ubud templom volt. Sajnos nem sokat tudtam meg a helyről, de kis utánaolvasással kiderítettem hogy a régió három ősi hindu templomának egyikében jártunk. Még naplemente előtt megcsodáltuk Tegallalang rizsteraszait (igazából gyönyörű volt, bár Sapa valahogy sokkal jobban tetszett anno), majd esti városnézés gyanánt sétáltunk egyet Ubud belvárosában. Itt kipróbáltunk egy speciális lábmasszázst, aminek a lényege, hogy be kellett tenni a lábunkat egy kishalakkal teli akváriumba, azok pedig egyből körégyűltek, és elkezdtek falatozni a lábunkról (lábunkból?) - elég furcsa élmény volt!
 |
| Fürdés a Tegenungan vízesés alatt |
 |
| Batur vulkán, az előtérben a fekete talaj megkövült láva |
 |
| Hát ez fura volt |
 |
| Készülődés |
Személy szerint én a pénteket vártam leginkább, ugyanis befizettünk búvárkodni, amit a
kambodzsai túránk óta várok ismét. A többieknek első alkalom, nekem "hatalmas múltammal" már a második, de azért együtt izgultunk a túra előtt, Jázmin például a cápáktól félt nagyon, Akila sellőkkel szeretett volna találkozni, nekem meg a fülemmel volt problémám Kambodzsában - nehéz volt a nyomást kiegyenlítenem. Kora reggel útnak indultunk, mikrobusz jött értünk, hogy mintegy két és fél órányi zötykölődés után megérkezzünk
Tulamben partjára. Mint kiderült, ez a hely a legfelkapottabb a búvárok körében itt Balin, méghozzá a japánok által kilőtt Liberty névre hallgató USAT hajóroncs, ami a part közvetlen közelében van elsüllyedve, plusz az évek alatt rátelepült vízalatti élővilág miatt. Gyors 10 perces oktatás után már merültünk is, vezetőnk Vishnu nagy bizalmat szavazott meg nekem amiatt, hogy én már egyszer ezt átéltem. Itt annyi különbség azért volt a legtöbb búvárhellyel szemben, hogy nem hajóról ugrottunk a vízbe, hanem magunk sétáltunk be a partról, a roncs ugyanis ennyire közel volt a parthoz. Első merülésünk a félelmek ellenére is nagyon jól sikerült, bár "csak" 8 méter mélyen jártunk, gyönyörű halakat láttunk, Jázmin is bátran végig küzdötte azt a fél órát, orrát végig befogva a maszk mellett is. Bár miután kijöttünk, nem volt őszinte a mosolya, és szerény helyi ebédünk alatt már a második merüléstől félt. Másodjára megpróbálta ugyan, de pár perc után szólt Vishnunak, hogy inkább szeretne kimenni a vízből, így ezt a merülést kettesben csináltuk. És te jó ég mekkora kaland volt! Vezetőm hagyta, hogy teljesen egyedül kezeljek mindent, gyakorlatilag csak követnem kellett - azért persze végig szemmel tartott, ha bármi történne. Beúsztunk a hajóroncs belsejébe, gyönyörű dolgokat mutatott, elvette tőlem a gopro-t, hogy levideózzon, gyakorlatilag leírhatatlan élményben volt részem. Nagyon kíváncsi vagyok a felvételekre, mert ez a víz sokkal kékebb és tisztább volt, mint amire emlékszem a tavalyi búvárkodásból. Sajnos ennek is vége lett, bár még nagyon szívesen maradtam volna, ráadásul ezúttal a fülem is sokkal jobban bírta a nyomást, és hát na: 14 méter mélyen úszkáltam egy hajóroncson tök önállóan, majd az oktatóm megdícsérte az úszásomat, ez azért valami! Hazaúton majdnem mindenki aludt (én ezt a bejegyzést írtam), mert azért elég fárasztó a búvárkodás, még ha nem is tűnik annak. Este megünnepeltük párom születésnapját, kapott egy meglepetés tortát a hoteltől, és elmentünk egy csinos kis helyi étterembe vacsorázni.
 |
| Vishnuval, búvár vezetőmmel |
 |
| Atuh |
Sajnos ez is eljött, utolsó napunkra virradt itt Bali szigetén. Kora reggel kitaxiztunk a kikötőbe, mi mással, mint szárnyashajòval utaztunk Nusa Penida szigetére. Célbavettük Atuh Beach-et, amiről rengeteg képet láttam neten, és semmiképp nem akartam kihagyni. Miután hajónk kikötött megalkudtam egy helyi férfivel, hogy elvisz minket a helyre. Az egy órás út a part mentén vezetett, elég kanyargós volt ahhoz, hogy mindenki kapaszkodjon, amibe csak tud. Sofőrünk egészen az út végéig vitt minket, innen még egy tizenöt percesnek hazudott, de igazából félórás hegymászás volt hátra. És amit itt láttunk, attól elállt a lélegzetünk. A hatalmas sziklafalon mászva mindkét irányba gyönyörű panoráma hívogatott, a mélyben egyik oldalon tajtékzó kristálytiszta óceán, a másik oldalon ugyanez, csak oda le is lehetett mászni. Olykor négykézláb, de sikeresen lejutottunk a strandra. Ha valaki úgy van ezzel, mint én, hogy van egy képe a fejében Baliról, hát én ezen a parton láttam ezt a képet valóra válni. Gyönyörű sziklák két oldalt, hullámzó tenger, sehol egy árva lélek (oké, ez valószínűleg a relatív nehéz ideút miatt volt így), tisztaság, a csendet csak a hullámok zaja töri meg, tökéletes hely pihenésre. Eltöltöttünk itt pár órát, majd mielőtt hajóra szálltunk a szárazföld felé, elbúcsúztunk Sumith-tól és Akila-tól, ők ugyanis egy extra éjszakát a szigeten töltöttek - amiért eléggé irigykedtem is rájuk. Mi ezzel a stranddal búcsúztunk az indonéz szigetvilágtól, este pedig már repültünk is vissza Vietnámba a dolgos mindennapokba.
Videó és jó minőségű fotók idővel apránként, de itt lesznek a blogon.
 |
| Atuh |
 |
| Atuh |
So we travelled again. For the first time in my life I was in the southern hemisphere. Destination: Bali. This blog's photos are made by mobile phone, as the experience is so fresh we haven't even seen the pictures from my camera yet - I even wrote the text below on the trip itself.
Compared to our Singapore trip, we managed to depart smoothly and I would like to note that although the Malindo Air is a cheap low-cost airline the flights were so well-equipped, not late at all, they were clean, there was enough room for my legs - so compared to Jetstar or Vietjet it's literally business class. I can recommend them to anyone who accidentally meets their offers. We made the
2375 km long way in two parts with a few hours of transit time in Kuala Lumpur. We arrived to our very cozy hotel at late Monday night. I especially liked the fact that our bedroom was directly connected to the pool so we could jump out of the bed literally. We tried this quickly, then we wanted to eat something, but unfortunately it was too late, so we bought some snacks at the nearest Circle K. Never mind, we will eat as much as we can for breakfast!
So we did on the next morning, although we couldn't try many dishes, because we had to start our first day "early morning" at 9:30. We got a fast ferry - looks like fast ferries are the most popular vehicles on the sea in Asia (we travelled with the same to
Phu Quoc, and to
Koh Rong Island in Cambodia). After fifty minutes of water-rollercoaster we arrived to Nusa Lembongan, where I had to negotiate with a local guy about the price for taking us around the island's must-see places. Finally we managed to find a price what both parties agreed on, although it was probably still a better deal for him. The fact that Suzuki is still in the automotive business, I think is mainly due to this island, as literally everyone was taken by the same type of Suzuki trucks. We travelled only the two of us, but on other trucks sometimes we even counted twelve people. We often had to retract and stop on the narrow streets, to give some space for the oncoming traffic, but at the end we safely arrived to all the attractions. And such attractions! First we stopped at a place called simply as Panorama point by the locals just to take some pictures (unfortunately none made with the mobile phone). The color of the ocean was so blue on this place, and the water was so clean that I'd never seen before. Then our guide took us to a wonderful cliff that pushed back the waves even stronger then they arrived to it due to the rock's shape. Sometimes the whole place became a small cloud. Although these waves were very dangerous, our guide assured that we will find a coast where we can go into the water as well. Anyway we had to wait some more for this, as in our next stop - Dream Beach - the waves were also huge, they might be enjoyed only by surfers (we saw plenty of surfboards, but unfortunately I couldn't take a picture of them).
|
Dream Beach
A drink which was free unexpectedly |
Here we spent some time in a small restaurant at the top of the rock, I drank a local banana cocktail, unfortunately forgot the name of it... then we elegantly left without paying - of course not intentionally, but after we requested the bill and it was not coming for a long time, our guide just arrived (who left earlier to an unknown location), and he spoke a lot so we successfully forgot that we had not paid yet, and we realized it much later. We asked our driver to take us to some beach where we can swim, but he said that there are three choices: beautiful coast with dangerous waves, quiet and waveless beach with super dirty water or we can go for snorkeling, but it's expensive. Finally, we decided to choose the snorkeling (because we really wanted to splash finally), and we did not regret it, because we could stare at the colorful fishes in the crystal clear water. Not so much time left before our boat's departure back to the main island, so we had a quick late lunch, which included rice, chicken, prawns with chili sauce and vegetables in some local sauce. A little bit pity that this was the latest boat back to Bali, we would gladly have stayed a few more hours on the island. In the hotel we immediately splashed, this "pool-connected-bedroom" is really a cool stuff. For dinner, we found a local restaurant, unfortunately I can't remember the name of the dishes, but everything was tasty.
|
Wednesday trip
|
|
| Nusa Dua - Waterblow |
|
| Uluwatu Temple |
|
| Eating shrimps american style |
The next morning our friends from Sri Lanka arrived: Sumith who started to work at Lazada at the same time as me, and Akila - his lovely wife. They are a kind couple and friends of us, with whom we spent most of time on this tour. Following our plans we rented two motorbikes to discover the southern part of Bali by ourself. The tour finally became almost 100 km, and despite the huge amount of sunscreen I turned into red like a boiled crab, but we didn't regret the ride at all. For me this was the first time I was driving on the left, and although it's easier than it seems, whenever we turned right I often looked at the wrong direction first, and the roundabouts were pretty funny too. We stopped four times during the trip. First on Nusa Dua beach, which is a beautiful five-star resort's private beach, but it is accessible for free by anyone. Even more, the guards took us around on a golf cart also free of charge. We visited the Waterblow, which is a rocky beach, similar to the previous day's island, huge waves and so blue water that probably doesn't even exist. After about five minutes walk we cooled down ourselves on a beach full of surfers. Hit the road again, after some hours of driving - the roads were amazing, beautiful landscapes everywhere - we arrived to our second stop to Melasti Beach. Here we watched the sea for a few minutes, but the heat without even the smallest piece of shadow changed our mind quickly, so after a refreshing drink we continued our tour. One hour later we were already walking at Uluwatu temple, which was built on the top of a giant rock - somewhere it reminds me to Meteora in Greece. We made some beautiful photos (not much by phone, camera photos later) of the huge rocks with the ocean in the deep. It was already very late in the afternoon, and we were still far from our hotel, so we got our bikes again, but there was one more stop scheduled namely the american Bubba Gump Shrimp Co. restaurant (I already had the opportunity to try it before because in Hong Kong we ate there once). What you should know about this place, that it's not only perfect food in big portions, but you get not just a dinner, a complete experience instead. The style of the restaurant, the quality of the service, the music etc. When we were already so full that we could barely stand up, we started our last part of the trip, heading to the hotel. Obviously the usual pool time after arrival couldn't be skipped today as well. But this time four of us: Happy Birthday Sumith!
On Thursday morning a car came for us, a full-day tour was planned again, but instead of south, we wanted to visit the northern part of the island. Our first stop was the huge Tegenungan waterfall, and to refresh ourself we could also swim here. We even went inside a tiny cave behind the waterfall, it was very cool, but the pictures we made here were made blindly, as the water sprayed into our face so strongly that it was hard to even keep our eyes open. We climbed back to the car to continue the trip. Heading to the volcano of Bali! Batur is on the northern part of the island, its last eruption was in year 2000, that time the small village beside the volcano nearly became empty, and lots of houses under construction remained unfinished. The black rocks everywhere provided a bizarre view for us, but the locals who stayed here took advantage of it, and the whole tourism was built on lava and volcano theme. We wanted to try a small natural hot spring, but our driver told us we won't have enough time to see the other attractions, so we didn't take a bath in the hot water (to be honest it's not a big problem in this weather). Got to the car again, our next destination was an Ubud temple. I didn't know too much about this place, but after some reading I found out that we visited one of the three ancient Hindu temple in this region. Just before sunset we checked the rice terraces of Tegallalang (it was wonderful, but for me Sapa is the best in its category), and as an evening sightseeing tour we walked around in the center of Ubud town. Here we tried a special foot massage, which means we had to put our legs into an aquarium full of small fishes, and they surrounded them immediately and started to eat from our leg (our leg itself? no idea) - all in all it was a super strange experience!
|
| Taking shower under the waterfall of Tegenungan |
|
| Volcano Batur, with the black stoned lava in the foreground |
|
| Weird fish foot massage |
|
| Preparation |
Personally I was waiting for Friday the most, as we planned to go for scuba-diving, which I wanted to do again since I first tried it in
Cambodia. For the others it was the first time, so everyone was excited about it, Jasmine was afraid of meeting sharks, Akila wanted to swim with mermaids, and for me the hardest part in Cambodia was to equalize the pressure in my ear. We departed early morning from the hotel with a car, it took around two and a half hour to arrive to the beach of
Tulamben. As it turned out, this is the most popular diving area in Bali, because of the USAT shipwreck named Liberty which was hit by a Japanese torpedo and it sank directly near the coast, and because of the underwater flora and fauna on and around the wreck. After a fast ten minutes training we went for our first dive, our instructor Vishnu trusted me so much based on the fact that I tried this before. For me the biggest difficulty and difference compared to first time was that we didn't jump from a boat, but walked by ourself from the shore as the wreck was so nearby. The first dive went well despite the many fears, although we were "only" 8 meter deep, we saw beautiful fishes, Jasmine was also very brave in this thirty minutes, nevertheless she was holding her nose all the time as an additional shield beside the mask :) Well, after we came out from the water, her smile was not very honest, and during our small local lunch she was already afraid of the second round. She tried it though, but after a few minutes she told Vishnu that she would like to go out, so we can do it only the two of us. And wow! The second round was such a great adventure for me! Vishnu have let me handle everything by myself, basically I just had to follow him - of course he was keeping an eye on me in case of any issue. We swam inside the wreck, he showed me wonderful playful fishes, he took the GoPro to record me, in short I had an indescribable experience. I'm so interested about the footages, because the water was much cleaner and more blue here than I remember from last year. Unfortunately this also came to an end, even I wanted to stay more, also my ear was much better this time. And yeah: I swam 14 meter deep on a shipwreck totally by myself then my guide praised my swimming, that's something (at least for me)! On the way home nearly everyone was sleeping in the car (I was writing this blog, hehe), diving is really exhausting, even if it doesn't look like. In the evening we celebrated my wife's birthday, she got a surprise cake from the hotel and we went out for dinner to a small local restaurant.
|
| With Vishnu, my "scubadRiver" |
|
| Atuh |
Sadly too fast, our last day in Bali has arrived. Early morning we caught a taxi to go to the port, then got a fast ferry (what else) to go to Nusa Penida island. Our destination was Atuh Beach because I saw many picture on the internet about it and I didn't want to miss seeing it. After our ship arrived, I negotiated with a local guy to bring us to the desired beach. The car trip took one hour, and it was tortuous enough so everyone was grabbing whatever they could. Our driver took us to the end of the road, we still had a "fifteen minutes walk" as they said which turned out to be a thirty minutes intensive climbing. But what we saw here that was just simply breathtaking. Climbing on the huge cliff we had a magnificent panorama to both directions, with blue crystal clear water in the deepness, one of them accessible on foot. Well sometimes we also used our hands, but we successfully reached the beach. If you are someone like me and you also have a picture in your imagination about Bali, well this beach turned it alive for me. Huge and gorgeous rocks in both sides, waving blue ocean, no tourists (ok, it's probably because of the difficult way to come here), cleanliness, silence disturbed only by the sound of the waves, the perfect place for having a good rest. We spent a few hours here then before we got on the boat to go back, we said goodbye to Sumith and Akila, as they stayed one more night on this island - I was so jealous on them. In the evening we got to the airport and flew back to our everyday life in Vietnam, but we will definitely miss Bali and these small Indonesian islands.
Video and better quality pictures will be available here later.
|
| Atuh |
|
| Atuh |
