Végül erre is akad egy kis időm, pont egy hónapja indultunk útnak két kollégám (Maxim Shushakov és Vladimir Bolshakov) társaságában, hogy körbejárjuk Észak-Vietnám legszebb hegyvidékeit, és nem titkoltan rengeteg fényképet is készítsünk. Piszok nagy szerencsénk volt az időjárással, csak egyetlen napon esett az eső (bár akkor elég sokáig, és pont aznap, amikor gyalogtúráztunk a hegyekben…). Csak röviden foglalom össze a történteket, beszéljenek inkább a fotók.
 |
| Vladimir barátom a rizsben |
 |
| Son La börtön |
Késő esti repülőgéppel indultunk Hanoiba, ami persze még késett is egy órát, szóval hajnal fél 4-kor sikerült elaludni érkezésünk estéjén. Első napunk utazással és fotós megállókkal telt mindenféle névtelen helyeken, ahol éppen úgy tartotta kedvünk, hogy megálljunk. A nap végén Son La városában szálltunk meg. Reggeli után itt megnéztünk egy nem is olyan rég még üzemelő francia börtönt, majd tovább indultunk Diem Biem Phu városába, szintén sok fotós megállóval megszakítva. Egyre szebb tájakon haladtunk minibuszunkkal, és igen kényelmes volt az utazás is, ugyanis hármónkon kívül a túravezető és a sofőr volt jelen, szóval nem kellett nagyon szorongani. Diem Biem Phu városában van az A1 hegy, ahonnan az utolsó francia csapatokat kivonták a háború alatt, itt állítottak is egy kis emlékhelyet a jövő nemzedékeinek.
De cserébe olyan veszélyesnek tűnt az út ahol mentünk, illetve helyenként olyan sártengeres útépítések voltak, hogy mindenki csendben kapaszkodva várta, hogy megússzuk ezt a szakaszt. Talán egyedül a sofőr nem félt semmitől, a legkeményebb vietnámi stílusban tolta a hegyi szerpentineken, szembesávba kanyar előtt, ledudálva a szembejövőket, ahogy azt kell. Estére megérkeztünk Sapa városába, ahova én másodjára látogattam el, a szívemhez nőttek a rizsföldes völgyek. Lefekvés előtt még egy kis városnézést beiktattunk.
 |
| A1 hegy |
 |
| Kellemes túraidő |
Másnapra elért minket a rossz idő. Hideg ugyan nem volt, de folyamatosan esett az eső, ráadásul a délelőtti köd miatt egy ideig erősen kérdéses volt, fogunk-e egyáltalán látni valamit a tájból. Szerencsére a köd felszállt – az eső megmaradt – szóval legalább nem teljesen feleslegesen áztunk bőrig a hegyekben. Helyenként négykézláb, helyenként fenéken csúszkálva, de túléltük a túrát, és jónéhány szép fotóval lettünk gazdagabbak. Az ebédünket egy kis helyi faluban fogyasztottuk el, ahol egy csapat helyi kislány kikönyörögte a maradék pénzünket a kis szuvenírekért cserébe, amiket árultak.
 |
| Sapa élleji ködben |
Utolsó napunk reggelén korán keltünk, hogy délután érjünk Hanoiba, ugyanis késő esti géppel jöttünk vissza HCM-be, így még Hanoi náhány nevezetességét is megtekinthettük (ezeket én már láttam korábban, de például a Lotte Center Tower 65. emeletén tapasztalható kilátás nem kicsit király volt, főleg az üvegpadlón keresztül). Késő este értünk vissza Saigonba.
