A Holdújév (TET) egy hetes ünnep Vietnámban. Ezért úgy döntöttünk már elég régen, hogy ezt a hetet egy kirándulással töltjük haverok társaságában. A választásunk Cambodia-ra esett, mint úticél. Hát azt kell mondjam, nem bántuk meg. Ugyan nem napló formájában fogom leírni mik történtek velünk, de a számomra érdekes élményekről beszámolnék.
Kambodzsa (Kingdom of Cambodia) különleges kis ország, király és miniszterelnök is vezeti egyszerre. Ugyan Vietnámhoz képest nyugatra van, de ez nem ugyanaz a nyugati irány, mint Európában. A helyzet az, hogy az ország még szegényebb, mint Vietnám. Hivatalos pénzneme a Riel (KHR), de az amerikai dollárt használják, és a Riel csak amolyan váltópénz, mint nálunk volt a fillér (te jó ég, én még használtam fillért, az idő velem sem kegyes...). Ezt nem úgy kell érteni, hogy Rielben adnak vissza, és a dollárt is elfogadják, hanem ténylegesen együtt használják a két pénznemet. 4000 Riel (amit mi mütymütynek neveztünk el, mert sosem akart eszünkbe jutni a név) 1 USD-nek felel meg. Tengerpartja egy felfedezetlen paradicsom, egyre népszerűbb a túristák körében, de még nincs igazán kiépítve. Ezért aztán csodálatosan tiszta a víz, szinte érintetlenek a partok, és igazán kellemes kikapcsolódásra ad lehetőséget az ide látogatóknak. Nincs rá jobb szó, de MOCSKOSUL olcsó hely, már a határon megakadt a szemünk azon, hogy a duty free shopban 7 USD egy liter Bacardi rum. Persze egyből elkezdett villogni a fake-szenzor, de aztán bátrak voltunk, és “úgy is elfogy” alapon beruháztunk kettőre. Végül megállapodtunk, hogy vagy eredeti, vagy nagyon ügyes hamisítvány, mert elég jó volt, és meg se vakultunk tőle.
Érdekes megemlíteni az angol nyelvtudást. Míg Vietnámban alig-alig beszélik az angolt (még a vendéglátásban dolgozók sem), Cambodia-ban annál inkább. Ennek persze történelmi okai is vannak részben, de az, ahogy a hét éves kislány tökéletes kiejtéssel beszéli folyamatosan az angolt, az azért elég lenyűgöző. És egyébként ugyanez a kislány amúgy az utcán árul kézzel készített karkötőket tíz darabot egy dollárért.
Cambodia fővárosa Phnom Penh, egy elég piszkos és lepukkant nagyváros, ahol érdekes módon azért több az autó, mint itt Vietnámban. Persze akad bőven robogó is, de az arány sokkal inkább a kocsiknak kedvez. Itt töltöttük első éjszakánkat illetve a kiruccanás utolsó napjait. A népautó itt a Toyota Camry, értsd tíz autóból hétnek ez a típusa. A túristák számára (és amúgy a helyiek is sokszor igénybe veszik) fenntartott közlekedési forma a tuk-tuk. Ez egy átalakított személygépjármű vagy robogó, aminek a hátsó része egy nyitott utastér, amolyan “gépesített lovaskocsi”. Ahhoz képest, hogy Vietnám utcáin szinte akármikor körbenéz az ember, taxit lát valahol, itt nincsenek taxik, viszont annál több a tuk-tuk.
 |
| Kambodzsai tuk-tuk |
Sihanoukville egészen más. Ugyan nagyváros ez is, de a tengerparton helyezkedik el, és sokkal inkább a turizmusra van berendezkedve. Mivel nem vittük túlzásba a tervezést, össze-vissza olyan 4 különböző helyen szálltunk meg egy hét alatt, a szállások egy kivételével elég jónak mondhatók voltak.
A legszebb azonban mégis a közeli szigetvilág. Egyik napra béreltünk egy hajót (egy Simon nevű helyi férfiét, ő volt a kapitány a fedélzeten) és mivel csak mi voltunk a résztvevők, magunknak találhattuk ki mikor mit szeretnénk csinálni. Ezért aztán voltunk snorkeling-ezni (kövezzetek meg, de én eddig nem tudtam, hogy amikor a víz tetején úszkálsz és pipával a szádban, szemüveggel az arcodon nézelődsz a tengerben, azt így hívják. Tök sokszor snorkeling-eztem már életemben, de így 28 évesen kellett megtudnom mi a neve). Majdnem ugrottunk szikla tetejéről a vízbe is, de aztán cserben hagyott a bátorságunk, kikötöttünk egy-két helyen, illetve horgásztunk is.
Egy másik nap pedig búvárkodni fizettünk be, a közeli Koh Rong (a Koh szigetet jelent) partjainál merültünk. Életem első merülése volt, úgyhogy rendesen meg voltam ijedve, de nagyon kedves és értelmes oktatót kaptunk, és a második merülésnél már teljesen önállóan engedtek úszkálni. Hát csodálatos dolgokat láttunk a víz alatt, nagyon megérte azt a körülbelül 25 000 forintot ez a nap. Ebben benne volt a fast ferry Sihanoukville-ből Koh Rongra (vicces volt, ahogy hányózacskókat osztogattak az elején, de aztán kiderült, hogy okkal), benne volt a teljes felszerelés bérlése, a búvárhajó, és az oktatás is. Maga a merülés egyáltalán nem olyan bonyolult, mint azt előtte elképzeltem, csak a légzésre kell odafigyelni, illetve arra, hogy időnként a nyomást egyenlítgetni kell, különben piszkos módon tud fájni az ember füle. Egészen biztosan nem ez volt életem utolsó merülése, rengeteg videót készítettem a víz alatt, ha lesz egy kis időm, elkészítem az utazást összefoglaló kis rövidfilmet, és megosztom itt veletek. Addig is gyűlnek a témák Vietnamban! Íme néhány fotó a kiruccanásról.
 |
| Egy profi marketinges |
 |
| 1 USD fürtje |
 |
| Simon hajója |
 |
| Életem első búvárkodásán |