Ismét Szingapúrban


Sok ideje tervben volt már ez az út. Tulajdonképp amikor Februárban barátokkal elmentünk Szingapúrba, akkor döntöttem el, hogy ide mindenképp vissza kell térnem. Annak pedig már több mint fél éve, de megvettem a repülőjegyet és foglaltam szállást (a korai vétel jó ötletnek bizonyult az árakat tekintve). A képek nem sajátok lesznek ebben a posztban sajnos, mert nem vittem magammal a fényképezőgépet, a telefon meg akármennyire is jó, azért még mindig nem egy tükörreflexes gép.

Szingapúrról az átlag magyar ember szerintem nem sokat tud, magam sem nagyon érdeklődtem az ország iránt mielőtt ázsiába költöztem. Talán egyedül a Forma-1 rajongóknak van meg a TV közvetítésekből, hogy itt a távol keleten azért van élet a kosztengeren túl is. De még milyen! Ez a távol keleti kis állam csendesen sokkal fejlettebb, mint a nyugat-európai országok. A maláj félsziget déli csücskében helyezkedik el, az egyenlítő közvetlen közelében. Mindössze 5 millióan lakják, az egy főre jutó GDP a harmadik legjobb a világon, csupán Qatar és Luxemburg előzik meg. Ami már kevésbé jó hír, hogy a világ legdrágább városai - mivel igazából egyetlen város az egész állam - rangsorában is vezető pozícióban van. Csak példaképp a boltban a dobozos sörök olyan 600 forintnál kezdődnek, de a palackos víz sem olcsóbb 300-nál. Hivatalos nyelvei az angol, a maláj és a mandarin. Na de ennyit az adatokról.

Az utazás nem túl jól indult, életemben először sikerült valami fontosat otthon hagynom, nem mást, mint a vietnámi ideiglenes lakossági kártyám, anélkül pedig nem jöhetek vissza az országba, szóval kis egyeztetés után páromat előre küldtem az eredeti járattal, míg nekem sajnos haza kellett taxizni a reptérről a kártyáért és pár órával később egy másik géppel tudtam csak utána repülni. Volt némi aggódás, hogy hogyan fogjuk megtalálni egymást, és mi van ha egyáltalán nem találom meg a kártyát, ilyesmi, de aztán végül minden jól alakult, és mindössze egyetlen Saigon-Singapore repjegy árán megúsztuk a dolgot és pár órával a tervezett időpont után megérkeztünk a szállásunkra: Santa Grand Hotel. Semmi extra, 3 csillag, kis rendezett szoba (de legalább volt ablaka, nem úgy mint Februárban), volt a hotel tetején egy kis medence, és a környezet is elég frankó a Bugisban. Ahogy mi láttuk ezt a kerületet leginkább arabok lakják, még muezzin is szólt a környéken. Szingapúrban amúgy rengeteg etnikum él és ők különböző városrészekbe tömörülnek, így a kínaiak a Chinatown nevű kerületben, az indiaiak pedig Little India-ban laknak (persze nem kizárólagosan). Apróság, de megemlíteném, a hoteltől ingyenesen kaptunk egy okostelefont arra az időre amíg ott tartózkodunk, mellyel ingyenesen lehetett netezni, telefonálni, sms-ezni (külföldre is!) valamint előre telepítettek rá néhány alkalmazást, amivel egy csomó belépőt online meg tudtunk venni olcsóbban, és nem kellett sorban állni értük. Ez baromi jó ötlet szerintem, ki is használtuk, az összes fizetős látnivalóhoz ennek a telefonnak a segítségével jutottunk be.

Chinatown
Első napunkra kis városnézés volt betervezve, így egy rövid pancsolás után nyakunba is vettük Szingapúrt, elmetróztunk a Chinatown-ig, és egy kiadós kínai vacsora után sétáltunk egyet a környéken - tényleg egészen kínai volt a hangulat az utcán ezernyi kis étteremmel, piaccal, árusokkal, csak mondjuk “kicsit” tisztábban, mint a nagytestvér Kínában. Egészen a Marina Bay-ig sétáltunk, ahol aztán tettünk egy nagy kört. Ez a város jellegzetes “főtere” a tenger öböllel, partján a Marina Bay Sands hotel háromlábú modern szörnyetegével, az Avatarra hajazó parkkal, ami a hotelhez tartozó “kis hátsó kert”, a hatalmas vizet köpő oroszlánnal (Merlion), ami Szingapúr egyik jelképe, valamint a világ (most már csak) második legnagyobb óriáskerekével. A hatalmas felhőkarcolók alkotta Downtown irodáiból - melyek főként bankok - gyönyörű a kilátás a városra, egy élmény lehet itt dolgozni. Késő este 11 órakor letelepedtünk a hotel előtti kis térre megtekinteni a híres lézershow-t, amit esténként háromszor mutatnak be ingyenesen az itt élők és a túristák legnagyobb örömére. Egy kicsit olyan, mint Debrecenben a ködszínház, vagy helyesebben inkább Debrecenben a ködszínház egy kicsit olyan, mint ez.
Marina Bay
Botanic Gardens
Másnap reggeli (nem volt túl nagy a választék, de azért jól laktunk) után elindultunk a botanikus kertbe, ami egy hatalmas ingyenesen megtekinthető park esőerdővel, tavakkal, pihenőkkel, állatokkal és az orchidea kerttel a közepén. Sehol egy eldobott szemét, egy cigicsikk vagy egy kiköpött rágó, ezeket az állam itt súlyos összegekkel bünteti, és komolyan be is tartatják az emberekkel. Szóval a helyiek ide járnak jógázni, futni, edzeni. A legkülönfélébb sportokat űzték a friss gyepen és jó levegőn.

Singapore Flyer
Pár órás sétánk után megebédeltünk egy nagyon menő kis gasztro étteremben, majd kis pihenőt tartottunk a hotelben. Úgy terveztük, hogy a naplementét már az óriáskerékről nézzük meg, ezért aztán útnak is indultunk olyan öt körül gyalog (mondván úgyis csak egy metrómegállóra van), hogy aztán rájöhessünk, hogy hiába a Google Maps, ha a város épp készül a két héttel később esedékes (a blog írása időpontjához képest épp tegnap) Formula-1 futamra, és az utakat épp átalakítják, kissé megbonyolítva ezzel a gyalogos közlekedést. Egyébként nem volt olyan vészes, ha nem a saját fejünk után megyünk, hanem elsőre megkérdezünk valakit, el se tévedtünk volna. Szerencsére így is pont elkaptuk a naplementét mire megérkeztünk a Singapore Flyer-hez - ez a fent már említett óriáskerék neve - és a több mint félórás kör alatt sikerült néhány szép felvételt készíteni. Talán a fotó nem adja vissza a méreteket, de azok a kabinok a keréken egyenként 28 négyzetméter nagyok, a szobám nincs ekkora.

Sötétedés után átsétáltunk a fent már szintén említett Gardens By The Bay parkba, ahol esténként ezek az óriás ember alkotta futurisztikus fák “adnak” koncertet és fényjátékot. A zene hangulatos, az emberek gyakorlatilag kifekszenek a járdákra és úgy nézik a műsort a fejük fölötti óriásfákkal. Ismét gyorsan elszállt az idő, vacsorázni a Chinatown-ban kellett (párom él-hal az ázsiai konyháért, valahogy úgy van ő ezzel, mint én a csülökkel meg a rakott krumplival), és találkoztunk egy volt Lazada-s kollégámmal, aki időközben Szingapúrba költözött. Ja igen! Akkora sört ittam a vacsorához - a Tiger sört itt gyártják - hogy alig bírtam vele, hatszáznegyven milliliter.

Supertree Grove - Gardens by the Bay
Következő napunkra egész napos program lett beiktatva, mégpedig az, hogy meglátogatjuk a Universal Studios élményparkot, ami Dél-Kelet Ázsiában teljesen egyedülálló, és az Universal filmek témájára épülő attrakciókat lehet benne kipróbálni. Ez Sentosa szigetén található, és egy külön erre a célra épült kisvasúttal jutottunk ki. A “vidámpark” valami egészen hihetetlen színvonalra emelte a szórakoztatást, minden egyes ott dolgozó személyzet profi módon kezelte a vendégeket, a sorbanállás (mert azért tömeg az van rendesen) klimatizált helyiségekben történt, minden modern és biztonságos. Említhetném az ujjlenyomat leolvasós teljesen automatizált csomagmegőrzőt, vagy a profi hangtechnikát a dübörgő filmzenéhez, a minőségi és tényleg szórakoztató játékokat, vagy csupán a díszletet, ami olyan hangulatot nyújt, mintha tényleg a filmekben mászkálnánk. Mivel elég korán nyitásra érkeztünk, így gyakorlatilag sorbanállás nélkül megúsztuk, hogy mindent kipróbáljunk. Sajnos a játékok egy részére (a veszélyesebbekre, vagy inkább gyomort nem kímélőbbekre) nem lehetett a GoPro-t sem felvinni, és ezt szigorúan ellenőrzik is, szóval a videóban itt nem tudtam minden játékról részletet bevágni, de az élmény így is felbecsülhetetlen volt. Megnéztük még a szintén a szigeten lévő S.E.A. Aquarium-ot is, ami Ázsia legnagyobb vízalatti kiállítása, rengeteg cápával. Sajnos egy csomó mindenre nem jutott időnk már a szigeten, amit még ki lehetett volna próbálni, de talán majd legközelebb.

Universal Studios Singapore
Flower Dome
Hétfőn reggel nem keltünk túl korán, a már megszokott gyors reggeli után neki vágtunk meglátogatni az öböl legmodernebb területét, a Gardens By The Bay hatalmas kertjeit. A kert maga a már fent említett Supertree Grove-ból és két hatalmas futurisztikus üvegházból áll. Az egyik a Flower Dome, a másik a Cloud Forest névre hallgat. Elsőként a Flower Dome-ot néztük meg, ami nevéhez híven egy hatalmas virágoskert kellemes 25 fokos hőmérséklettel, és gyerekek... én nem tudom ki tervezte a kertet, de ezt igazából a képek sem adják vissza. Egyszerűen annyira flottul van minden oda és úgy helyezve ahova és ahogy az kell, hogy aki egy kicsit is szereti a növényeket, annak ide mindenképp el kell jönnie, nem fogja megbánni.

Cloud Forest
Ezután átsétáltunk a Cloud Forestbe, ami egy magasabb üvegház és a közepén egy hegy (!) található. Több emeleten át lehet “megmászni” és különféle környezeteket lehet megcsodálni, a cseppkőbarlangtól a hatalmas vízesésen át a hegy tetején lévő tengerszemig. A park érdekessége, hogy a két hatalmas üvegházat semmilyen oszlop nem támasztja belülről! Az egész projekt a fenntartható fejlődés jegyében született a kormány jóvoltából. Hát ettől hol vagyunk mi a kis budapesti Liget-programunkkal... Mindegy is. A két üvegház az esős évszak teljes csapadékát valamint a napsütést is hasznossá teszi, saját klímarendszerét, illetve energiaellátását oldja meg belőle, a vizet pedig megtisztítva az üvegházban lévő élővilág hasznosítja. Egy érdekes filmet is meg lehet tekinteni az emberiség jelenlegi pusztításáról, és a végén elég ütős, amikor bemutatják, hogy a kert, amiben ülünk mennyire jövőbiztos és hogy vajon melyik ország lesz a következő, ahol ilyen minimális ökolábnyommal járó projektek fognak megvalósulni... Mondjuk van egy tippem, hogy nem Vietnam.

Marina Bay Sands Hotel
A nap hátralévő része párom számára meglepetés volt, ugyanis utolsó éjszakánkra átköltöztünk az ikonikus Marina Bay Sands hotelbe, erről egészen addig a pillanatig nem tudott, amíg el nem kezdtünk a másik hotelben összepakolni, hogy akkor mi most kijelentkeznénk. Szóval kicsit megilletődve, hogy mégis csak a világ egyik legjobb szállodájába költözünk, összeszedtük a cókmókot, és délután 1 óra körül már be is jelentkeztünk új lakosztályunkra. A hatalmas szobában az öbölre gyönyörű kilátást nyújtó padlótól plafonig ablakok voltak, és luxus minden négyzetméteren.

Infinity Pool
De a legjobb azért mégiscsak a hotel tetején lévő Infinity Pool volt, ami egy hatalmas medence, amibe a tériszonyos embereknek nem ajánlott nagyon úszkálni, mert a medence szélén állva az az érzésed támad, hogy innen az 57. emeletről fogsz leesni a város amúgy gyönyörű panorámájába. Itt eltöltöttük a délutánt, kicsit ránk is fért már a pihenés az elmúlt napok hosszú sétái után. Estére pedig szintén meglepetést terveztem, megkértem páromat, hogy válasszon egy helyet a vacsorához, de csak a hotel éttermei közül válogathat. Kis csalódottságom ellenére végül nem Jamie Oliver étterme mellett döntött, hanem egy klasszikusabb fine dining helyet választott. Az étterem neve Spago, a hotel tetején található, gyakorlatilag a medencétől pár méterre, és hát szerencsére volt nálunk “szép” ruha (ami részemről kimerül a hosszú farmerben és ingben amióta Vietnámban élek), mert anélkül be sem engedtek volna. Mondanom sem kell, az ételek kiváló minőségűek voltak, kellően keveset ettünk kellően drágán, na de egyszer ezt is ki kellett próbálnunk.

A vacsora után az étteremben borozgatva aztán feltettem életem eddigi legnagyobb kérdését Jázminnak, aki a többi vendég pillantásaitól kissé kipirultan (vagy lehet csak a bor miatt?) kimondta a nagy igent. Kaptunk tapsot, ráadásul tökre megérte, mert a pincérnő gratulációja jeléül egy ingyen süteménnyel kedveskedett nekünk, szóval gyorsan meg is beszéltük, hogy mostantól tét nélkül minden étteremben el tudjuk játszani ugyanezt, és így könnyen ingyen kajához juthatunk. Kis idő múlva rám került a sor, hogy könnyeimmel küszködjek, amikor megláttam a számlát, de végülis azt kell mondjam, hogy az események alakulását tekintve mindent megért ez a vacsora, még ha tulajdonképp jól sem laktunk.

A másnapi reggeli még megér pár sort, a szálloda büféje ugyanis nem az a tipikus tejtermékek- húsok- pékáruk- innivalók- desszertek felosztást követte, hanem ezek mellett volt pár stand csak indiai, csak thai, csak kínai, csak európai, csak japán stb... konyhák jellegzetességeinek. Kellően teletömtük magunkat, aztán miután a 11 órás kicsekkolás közeledett, még felmentünk elbúcsúzni a medencétől, összepakoltunk és levittük a cuccainkat a recepcióra, ugyanis a repülőig még volt olyan 6 óránk, szóval elmentünk még a város bevásárló utcájára, az Orchard Road-ra. Valószínűleg én nem értek ehhez, nekem sokan mondják, hogy mennyire jó áron lehet Szingapúrban sok mindent venni, de nekünk ez egyáltalán nem jött át. Végül aztán 2-3 pláza megnézése után úgy döntöttünk beülünk egy filmet megnézni az egyik moziba, így gyorsabban el is telt az idő. Hazafelé már az odaúttal ellentétben együtt repültünk újdonsült menyasszonyommal.

Hát kicsit hosszúra nyújtottam ezt a posztot, de már nem törlök ki belőle semmit utólag :) A fent leírtakat rögzítettem a goproval, és tegnap sikeresen befejeztem a feldolgozását, úgyhogy már nézhető YouTube-on, alább csatolom.

0:47 - 1:01 Santa Grand Hotel Bugis
1:04 - 1:11 Chinatown
1:12 - 1:21 Marina Bay
1:28 - 1:51 Botanic Gardens
2:00 - 2:20 Singapore Flyer
2:21 - 2:28 Supertree Grove
2:38 - 4:18 Universal Studios Singapore
4:21 - 5:13 Marina Bay Sands
5:14 - 6:12 Gardens By The Bay (Flower Dome, Cloud Forest)
6:13 - 7:28 Spago, Marina Bay Sands, Orchard Road, S.E.A Aquarium