Vidéki eskővő vietnami módra (nem, nem az enyém)

Éjfél. A buszunk kicsit késve érkezik, de amikor erre rákérdezek Jas-től, okosan leráz azzal a rövid indokkal, hogy ez Vietnam... És bevallom, tényleg működik, tényként fogadom el, hogy ezen itt semmi okom nincs meglepődni. Kicsit több, mint 6 óra az út Dalatba, pedig nincs olyan messze, itt a távolságokat egészen máshogy mérik, mint Európában. Sokadjára utazom már alvós busszal. Azért néha fel-felkelek és még mindig meglepődöm, milyen bátran előznek a buszsofőrök itt... Éjjel, kanyargós úton, szembeforgalom mellett. Próbálok visszaaludni..

Kora reggel 6:05. Megérkeztünk, sikerült olyan 4 órát aludni, az nem is rossz a hatból. Dalat teljesen más éghajlat, mint Saigon, hegyek veszik körül, kellemes 20-23 fok van nagyjából ebben az időszakban, ami vietnami viszonylatban elég hűvös, az emberek viselete sapka, sál, télikabát! Nagyjából fél óra taxizás után a menyasszony házához érkezünk, ahol az emberek már elkezdték a dekoráció összeállítását. A ház nagyszüleim régi falusi házára emlékeztet, bár itt a vén diófa helyett vén grapefruit fa van a kert hátuljában. Pár perc múlva egy egészben grillezett malac érkezik - természetesen motorkerékpáron, de díszcsomagolásban!

Ünnepi grillhusi és a férj (balról jobbra)

Közben egy hangosbemondóban egy vietnami férfi híreket olvas be, mint megtudom - ide nem jár újság. Egyre több ember jelenik meg és a díszítés is majdnem kész. Én is besegítek ám, licsiből csináltam (szerintem) nem is olyan csúnya dísztálat. Íme:



A néni Buddhához imádkozik a házi oltárnál, ahol a főtt tyúktól a szalonnán át a dobozos kekszig minden megtalálható:



A menyasszony családjából a lányok, a vőlegény családjából a fiúk öltöznek fel díszes ruhákba, és az utcáról bevonulva a fiúk átadják a lakoma fogásait a lányoknak. A malac láttán ismét nagyot kordul a gyomrom.

Bevonulás

Ebédidő! Körülbelül hat-hét különféle húsból lehet válogatni, szóval nem panaszkodom. Húsleves is van cérnametélttel, bár a cérnametélt rizstészta, és a fűszerezés is más kicsit (értsd: nagyon), mint otthon. Köretnek különféle salátákat és ragadós rizset kapunk (sticky rice, a magyar fordítás elég bután hangzik). Nagyon finom minden, és mint kiderült, az egészet a menyasszony családja készítette házilag. Itt ebédre olyan hatvanan lehettünk, holnapra olyan négyszáz embert várnak! Ebéd után kis pihenőt tartunk és felkeressük a hotelünket Dalatban. Gyors zuhanyzás a terv, de mindenki elég fáradt az éjjeli buszozás után, úgyhogy egy gyors alvás lett belőle. Este úgy döntünk, nyakunkba vesszük a várost, és sétálunk egy jót. Vacsorára grillezett rizspapíron eszünk mindenféle földi jót. Leülünk a tóparton egy kávéra, mielőtt visszamegyünk a szállásra.

Da Lat piaca (késő esti tömeg)

Reggel frissen ébredünk, mindig jól esik takaróval aludni amióta kiköltöztem, mert sajnos ritkán van rá alkalom ebben a melegben. Reggelink hagyományos vietnami tésztaétel (ne is kerdezzétek mi a neve) mindenféle húsokkal. Miután Da Lat a hatalmas virágmezőiről híres, útközben megállunk az egyik nagy kertnél, és párszáz szál rózsával folytatjuk utunkat a vasárnapi esküvői helyszínre, ahol már javában folyik a készülődés. Rengeteg asztalt terítenek, díszítés, hangtechnika, torta, ahogy az lenni szokás. Közben meg kell, hogy állapítsam, hogy a vietnami "mulatós lagzi zene" pont ugyanaz a stílus, mint otthon, csak értelemszerűen nem magyarul énekelnek hozzá (és nincs tánc).

Délben érkeznek a vendégek, és hát... A "zsúfolt" szó tulajdonképpen új értelmet nyert számomra. Szó szerint beépülök a nekünk kijelölt asztalba, innen felállás egy darabig nem lesz. Kaja az van dögivel, hét fogást számoltam. Bűvész-show, koktél-show, karaoke, de táncolni a 400 emberből senki nem táncol. Érdekes módon amekkora díszítést csaptak a lagzinak, olyan hamar véget is ért. Próbáltam figyelni a tradicionális eseményeket, de azon kívül, hogy a pár megitatta a szüleiket borral, és vágtak egy szeletet az esküvői tortát (amiből aztán senki nem evett?!), illetve hogy körbejárták az asztalokat, hogy koccintsanak mindenkivel, semmi szervezett esemény nem igen történt. És mire kettőt pislogtunk és elfogytak az ételek, mindenki elkezdett szedelőzködni és indulni haza. Mint azt kérdezősködéssel kiderítettem, a tradícionális rész szombaton volt, a nagyközönségnek a vasárnapi ebéd volt szánva, itt már csak a kötelezőket tudják le. De itt véget is ér kis beszámolóm, ugyanis mi is egy 6 órás buszozásra vagyunk még Saigontól.







Extra: Kicsit csalódott voltam, mert úgy volt, hogy vasárnap levetítik a párról készített rövid videómat a násznépnek, de nem sikerült projektort bérelniük, így ez elmaradt. De azért ide belinkelem az utókor számára, remélem tetszeni fog nektek (2 hete készült az esküvői fotózáson, ahova kíváncsi lévén bepofátlankodtunk, hogy néhány szép helyszínen én is tudjak fotózni... Nem én voltam a hivatalos fotós, de a GoProt vittem, és így született a rövidfilm).