Épp egy éve Vietnamban

Ezt is megértük :) Helló Világ! Miután szépen megújult a Facebook Notes, úgy döntöttem itt folytatom a blogot. Csini kis betűtípus, egyszerű szerkesztői felület, és a képeim sem a saját tárhelyemen foglalják a helyet.

Pont ma délután kereken egy éve, hogy földet ért a repülőm a világ ezen szegletén, szóval megpróbálom összeszedni néhány gondolatban mik is történtek velem eddig.

Elég nagy és nehéz döntés volt eljönni otthonról, de olyan változásokon mentem keresztül és annyi új tapasztalatot gyűjtöttem, hogy alapvetően másképp tekintek a világra. Hajt a kíváncsiság, hogy felfedezzem a különféle helyeket, kultúrákat, egy kis falat élettapasztalatot mindenhonnan begyűjtsek. Rengeteg helyen megfordultam egy év alatt, de korántsem láttam még mindent, amit szeretnék. Később visszatérünk még az utazásokra, de lássuk elsőként azt, amiért végülis úgy döntöttem, útnak indulok, lássuk milyen helyen is dolgozom.

Szülinapos pólómban
az irodában
A Lazada a dél-kelet ázsiai országok Amazon-ja. Nem úgy kell elképzelni, mint a Vaterát vagy az eBay-t, itt nem tud mindenki eladni saját használt holmikat, de számos bolt eladóként van jelen nálunk. Nagyjából mindent lehet kapni, amit csak el lehet képzelni, és törvényesen megengedett az adott országban. Hol is? Jelenleg 6 országban vagyunk jelen: Vietnám (90 millió lakos), Indonézia (250 millió lakos), Malajzia (31 millió lakos), Thaiföld (67 millió lakos), Fülöp-szigetek (100 millió lakos) és Szingapúr (5.5 millió lakos). Szóval összesen több, mint fél milliárd potenciális vásárlónak fejlesztünk és üzemeltetünk egy hatalmas online piacteret, ami azért nem egy magyar méretű szám... Két helyről zajlik a fejlesztés, Moszkvában, és itt Vietnámban van irodank (emellett számos más helyen is, de fejlesztők csak ezekben dolgoznak). Szóval ide csöppentem én Peter barátom jóvoltából. Senior programozóként kezdtem, most pedig én vagyok a cég Release Managere. Ez nagyjából annyit tesz, hogy a mintegy 200 fejlesztő által végrehajtott kódváltoztatásokat az én vezetésem alatt fésüljük össze, és különböző nagyságú egységekben teszteljük, illetve tesszük ki az éles rendszerekre. Nagy kihívás ez, két különböző helyről (és időzónából) dolgozom együtt 4 külön csapat fejlesztőivel, és próbálom a processzeket úgy kitalálni, módosítani, finomhangolni, hogy ez a folyamat a lehető leggördülékenyebben és leggyorsabban menjen. És mik vannak ebben az irodában, amitől nagyon menő lesz? A hűtő folyamatosan töltve van üdítőkkel, jégkrémmel, különféle finomságokkal. A takarító személyzet nem ímmel-ámmal törölget itt-ott, de kedvesek és mindenben segítenek, amiben csak tudnak, nettó közimádatot élveznek a kollégák közt. Az iroda kényelmes, fiatalos és a kilátás is pazar a tizenhatodikról. Saját mozink, sörcsapunk, PlayStation-ünk, ping-pong asztalunk és csocsó asztalaink vannak, minden nap friss gyümölcsöket ehetünk. Egy szó, mint száz, a Lazada-nál dolgozni jó.

Többek között ennek köszönhetően is, rengeteg új embert ismertem meg. Mivel nagyon vegyes nemzetiségű a csapat, sok barátot szereztem Oroszországból, Indiából, Portugáliából, Braziliából, Franciaországból, Németországból, természetesen Vietnámból, Kanadából, sőt Sri Lankáról és Pakisztánból is. Mindenki hozza a saját kis szokásait, kultúráját, így alakul ki az a különleges egyveleg, amiben nap, mint nap élek. Az emberek itt nagyon extrovertáltak, bizalommal fordulnak mindenkihez és barátságosak nemzetiségtől függetlenül. A szegénység sajnos nagyon szembetűnő, de ez senkit nem hangol le, mindenki megtalálja azt, amivel boldog tud lenni.

Persze Vietnám sem tökéletes! A különféle hátrányokról (úgy mint közlekedés, néhány logikátlan szabály és az ezeket követő emberek) már ejtettem szót korábbi bejegyzéseimben, így most ezekre nem térek ki bővebben.

Sapa völgyében egy egésznapos esőzéses túra után

És akkor visszatérve az utazás témára, és a jövőbeni utazással kapcsolatos terveimre. Hol is jártam eddig? Az első hónapom beilleszkedéssel telt tavaly, majd 2015 januárjában az újévet Mui Ne tengerparti kisvárosában töltöttem. Majd még szintén januárban meglátogattam Can Gio-t, a majmok és krokodilok szigetét. Februárban a kínai újév alatt Kambodzsában tengerpartoztunk (Sihanoukville), és meglátogattuk Phnom Penh városát is. Április végén egy újabb egy hetes utazás keretein belül a vietnámi fővárosba, Hanoiba mentünk - itt tettem egy kitérőt Ha Long híres sziklái közé - illetve a rizsteraszos hegyekről híres Sapa völgyébe látogattunk el. Egy hétvégét Bangkokban is eltöltöttünk Imre társaságában. Kisebb kihagyás után júliusban meglátogattuk a Mekong folyó deltáját, majd 3 hétre hazatértem Magyarországra. Nemrég ősszel pedig egy Észak-Vietnám körutazáson vettem részt két kolléga társaságában, itt bejártunk minden érdekességet a környéken. Többek közt Dien Bien Phu, Sapa, és Hanoi voltak terítéken.

Hova tovább? 
Ami tervbe van véve a közeljövőre: decemberben családosan meglátogatjuk Da Nang városát és kristálytiszta tengerpartját, valamint a My Son dzsungel-templomot. Szintén elmegyünk majd Da Lat városába, ami Vietnam leghíresebb borvidéke, és teljesen egyedi éghajlata van. Ezenkívűl megnézzük még például a Cu Chi alagutakat is, ahol a vietnámi háború idején bújtak meg a helyi családok, és katonák. Januárban céges út keretein belül Moszkvába fogok ellátogatni, arra sem jártam még, jó lesz egy kicsit az orosz kollégákkal közelebbi kapcsolatot kiépíteni. Távolabbi tervek között szerepel Phu Quoc szigete és Szingapúr. Ezeket februárban a következő TET alatt fogom megnézni - itt lesznek velem ugyanis néhány barátom és Gabriella uncsitesóm, ekkor elmegyünk Angkor Wat romjait is megcsodálni végre.

Ami pedig nincs még betervezve, de mindenképp szeretném megnézni, amíg itt vagyok: Japán (Kyoto és Tokio), Malajzia (Kuala Lumpur), illetve Hong Kong és talán a kínai nagyfal. Hát majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok, mindenesetre ha már itt vagyok Ázsiában, ezeket a helyeket semmi esetre sem szeretném kihagyni. Remélem még sok szép élményben lehet részem, lehetőség az van bőven.

Köszönöm, jól vagyok, sziasztok!