Mától kétnyelvű lesz a blog, méghozzá talán nem olyan meglepő módon ez a két nyelv a magyar és az angol. Az ok egyszerű: szeretném egy kicsit bővíteni az angol szókincsem, ugyanis hiába az idegen környezet, egy bizonyos szint után (amikor már nagyjából mindent el tudsz magyarázni, csak esetleg nem azokkal a szavakkal, amelyekkel anyanyelveden tennéd) nagyon nehéz új szavakat tanulni. Szóval megpróbálom ezeket a bejegyzéseket lefordítani, ráadásul így az itteni barátaimnak is érthetővé válnak, ami azért régóta tervben volt már.
Közösségi étkezések
Ez talán a legjobb dolog, amit sikerült adoptálnom, és bárcsak mindenhol így lenne! A vietnami (bár talán inkább dél-kelet ázsiai) kultúra része, hogy az emberek közösen esznek. Na nem úgy értve, hogy egy asztalhoz több ember ül. Európában ugye úgy szokás, hogy mindenki rendel magának valamit, majd azt elfogyasztja. Itt ez másképp működik, a társaság megbeszéli ki mit szeretne, majd mintha csak otthon ülnének egy vasárnapi ebédnél, az asztal közepére kerülnek a fogások, maguk előtt csak egy apró tálat tartanak az emberek, amibe az éppen elfogyasztott mennyiséget teszik. Ami tök jó ebben, hogy mindenki rendelését ki tudod próbálni, sőt így beszédtéma is több adódik.
Hidratáció
Mindenhol jár a nedves törlőkendő! Ha beülsz egy étterembe, ez az első dolog amit kitesz eléd a pincér. Ha buszra vagy hajóra szállsz, huzamosabb ideig tartózkodsz ugyanazon a helyen, mindig kapsz egyet. Éttermekben általában felszámolnak érte 3000 VND-t (ami olyan 40 HUF), másutt pedig ingyen van, de ez egy olyan apróság, ami sokkal elviselhetőbbé teszi az életet itt a trópusokon. Vigyázat, könnyű hozzászokni! Ha véletlenül valahol nem kapsz, hirtelen hiányozni fog. Hasonló a helyzet a vízzel. Buszra szálltál? Úgy is szomjazni fogsz, itt egy palack víz! Nem olyan nagy dolog, de ezek az apróságok teszik nagyon szerethetővé Vietnamot. Persze az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a vezetékes víz itt emberi fogyasztásra alkalmatlan, szóval gyakorlatilag mindenki palackozott vagy ballonos vizen él.
Street food
Itt a street food kifejezés szó szerint értendő. Persze a legtöbb helyen le lehet ülni ugyan bent is, de a helyiek sokkal jobban szeretnek ténylegesen az utcán enni. Sokszor nevetünk azon, hogy az éttermek tök üresek (bár azért a légkondi az maximális fokozaton zúg az üres teremben), de az utcafront az étterem előtt az szinte túlzsúfolt. Ez amúgy még inkább igaz esténként, az emberek nézik a forgalmat, beszélgetnek, játszanak, olvasnak. Tulajdonképp az egész élet az utcán zajlik.
---
From today, the blog will be bilingual, not so surprisingly these two languages are Hungarian and English. The reason is simple: I want to expand my English vocabulary a little bit, because despite the foreign environment, above a certain level (when you can already explain pretty much everything, but not with the words you would use in your native language) is very difficult to learn new words. So I will try to translate these posts, and as an unexpected benefit my local friends will be also able to understand them, just like I planned for a long time.
Community meals
This is probably the best thing I could adopt and I wish it would be like this everywhere! As a part of Vietnamese culture (actually I think in the whole south-east asian region) people eat together. Well, not in the way that many people are sitting at the same table. In Europe people order something for themselves then they eat it. Here it works a bit differently, people discuss what do they want to order, and then like they were sitting at home for a Sunday lunch, the dishes are going to the middle of the table, and in front of them there is only a small bowl for their actual portions to eat. The best thing about this is that you can try all the dishes, and there are also more topic to talk about.
Hydration
Wherever you go, you will get a wet tissue. If you get into a restaurant, this is the first thing the waiter puts in front of you. If you are getting on a bus or ship, or stay for long time at the same place, you will always get one. Restaurants will usually charge around 3000 VND (which is 0.13 USD) for it, on other places it's free, but this small detail makes the life much more bearable here in the tropic weather. Caution, it's very easy to get used to it! If you by any chance don't get anywhere, suddenly you will miss it. The situation is similar with water. Did you just get on a bus? You will be thirsty anyway, here's a bottle of water! Not a big deal, but these little things make Vietnam very easy to love. Although the truth is that the tap water here is not really for human consumption, so basically everyone drinks water from bottles or from dispenser.
Street food
Here this term literally means "street" "food". Of course, in most of the places you can sit inside as well, but the locals are actually prefer to eat directly on the street. We often laugh about the fact that the restaurants are completely empty (still the air conditioning works on the maximum level for the empty room), but the street in front of the restaurant is almost overcrowded. This is even more true in the evenings, people are watching the traffic, talking, playing, reading. Actually the whole life takes place on the streets.
Szóval megelégeltem a Facebook Notes felületét... Ugyanis sikeresen kitöröltem - teljesen önhibámon kívül - a múltkori szingapúri bejegyzésem. Semmi para, azért a szöveget lementettem, szóval itt helyre tudtam állítani, de ott erre egyszerűen nincs lehetőségem, ráadásul az a furcsa helyzet áll fenn, hogy a post törlődött ugyan, de direkt linkkel még mindig elérhető. A saját bejegyzésem viszont a saját profilomon már nem létezik. Írtam én a supportnak, de jelenleg semmi jele, hogy egyáltalán válaszra méltatnának. Lényeg a lényegben, hogy jó öreg Google barátunk termékéhez, a blogspot cloud-hoz fordultam. A régebbi bejegyzéseket szép lassan átemelem ide, legalább nekem is élmény lesz őket visszaolvasni.
Igen, ez a bejegyzés amolyan bejelentés és panaszkodás csupán. 2 hét múlva utazunk Bali szigetére, és próbálunk drónt is szerezni, hogy egy emlékezetes kis videót tudjak összehozni az utókornak. Szóval hamarosan jelentkezem!
Enough of the Facebook Notes... In fact I deleted - entirely not my fault - the entry from Singapore last time. No panic, I could save the text, so I was able to restore it here, but on Facebook there is simply no chance to do so, moreover, there is a strange situation that the post was deleted, but a direct link is still available. But my own entry on my own profile no longer exists. I wrote to the support, but there are currently no signs that they will even answer at all. So I decided to turn to a good old friend Google, and it's blog-cloud service: blogspot. I will restore the older entries slowly here, at least it's I can read them again.
Yes, this entry is sort of notice and complain only. After 2 weeks we are going to Bali, and we are trying to get a drone to make a nice memory for the next generations. So keep in touch soon!
Ismét készültem egy videóval. Erre a zenére nagyon régóta terveztem már csinálni egy kis rövidfilmet, az elmúlt majdnem 2 év anyagából válogattam. Sajnos a YouTube úgy gondolta, hogy ezt a zenét nem rakhatom videó alá korlátozások nélkül, szóval mobilról nem tudjátok lejátszani, de nagyobb képernyőn egyébként is jobban mutat. Mik is láthatóak benne:
Sok ideje tervben volt már ez az út. Tulajdonképp amikor Februárban barátokkal elmentünk Szingapúrba, akkor döntöttem el, hogy ide mindenképp vissza kell térnem. Annak pedig már több mint fél éve, de megvettem a repülőjegyet és foglaltam szállást (a korai vétel jó ötletnek bizonyult az árakat tekintve). A képek nem sajátok lesznek ebben a posztban sajnos, mert nem vittem magammal a fényképezőgépet, a telefon meg akármennyire is jó, azért még mindig nem egy tükörreflexes gép.
Szingapúrról az átlag magyar ember szerintem nem sokat tud, magam sem nagyon érdeklődtem az ország iránt mielőtt ázsiába költöztem. Talán egyedül a Forma-1 rajongóknak van meg a TV közvetítésekből, hogy itt a távol keleten azért van élet a kosztengeren túl is. De még milyen! Ez a távol keleti kis állam csendesen sokkal fejlettebb, mint a nyugat-európai országok. A maláj félsziget déli csücskében helyezkedik el, az egyenlítő közvetlen közelében. Mindössze 5 millióan lakják, az egy főre jutó GDP a harmadik legjobb a világon, csupán Qatar és Luxemburg előzik meg. Ami már kevésbé jó hír, hogy a világ legdrágább városai - mivel igazából egyetlen város az egész állam - rangsorában is vezető pozícióban van. Csak példaképp a boltban a dobozos sörök olyan 600 forintnál kezdődnek, de a palackos víz sem olcsóbb 300-nál. Hivatalos nyelvei az angol, a maláj és a mandarin. Na de ennyit az adatokról.
Az utazás nem túl jól indult, életemben először sikerült valami fontosat otthon hagynom, nem mást, mint a vietnámi ideiglenes lakossági kártyám, anélkül pedig nem jöhetek vissza az országba, szóval kis egyeztetés után páromat előre küldtem az eredeti járattal, míg nekem sajnos haza kellett taxizni a reptérről a kártyáért és pár órával később egy másik géppel tudtam csak utána repülni. Volt némi aggódás, hogy hogyan fogjuk megtalálni egymást, és mi van ha egyáltalán nem találom meg a kártyát, ilyesmi, de aztán végül minden jól alakult, és mindössze egyetlen Saigon-Singapore repjegy árán megúsztuk a dolgot és pár órával a tervezett időpont után megérkeztünk a szállásunkra: Santa Grand Hotel. Semmi extra, 3 csillag, kis rendezett szoba (de legalább volt ablaka, nem úgy mint Februárban), volt a hotel tetején egy kis medence, és a környezet is elég frankó a Bugisban. Ahogy mi láttuk ezt a kerületet leginkább arabok lakják, még muezzin is szólt a környéken. Szingapúrban amúgy rengeteg etnikum él és ők különböző városrészekbe tömörülnek, így a kínaiak a Chinatown nevű kerületben, az indiaiak pedig Little India-ban laknak (persze nem kizárólagosan). Apróság, de megemlíteném, a hoteltől ingyenesen kaptunk egy okostelefont arra az időre amíg ott tartózkodunk, mellyel ingyenesen lehetett netezni, telefonálni, sms-ezni (külföldre is!) valamint előre telepítettek rá néhány alkalmazást, amivel egy csomó belépőt online meg tudtunk venni olcsóbban, és nem kellett sorban állni értük. Ez baromi jó ötlet szerintem, ki is használtuk, az összes fizetős látnivalóhoz ennek a telefonnak a segítségével jutottunk be.
Chinatown
Első napunkra kis városnézés volt betervezve, így egy rövid pancsolás után nyakunba is vettük Szingapúrt, elmetróztunk a Chinatown-ig, és egy kiadós kínai vacsora után sétáltunk egyet a környéken - tényleg egészen kínai volt a hangulat az utcán ezernyi kis étteremmel, piaccal, árusokkal, csak mondjuk “kicsit” tisztábban, mint a nagytestvér Kínában. Egészen a Marina Bay-ig sétáltunk, ahol aztán tettünk egy nagy kört. Ez a város jellegzetes “főtere” a tenger öböllel, partján a Marina Bay Sands hotel háromlábú modern szörnyetegével, az Avatarra hajazó parkkal, ami a hotelhez tartozó “kis hátsó kert”, a hatalmas vizet köpő oroszlánnal (Merlion), ami Szingapúr egyik jelképe, valamint a világ (most már csak) második legnagyobb óriáskerekével. A hatalmas felhőkarcolók alkotta Downtown irodáiból - melyek főként bankok - gyönyörű a kilátás a városra, egy élmény lehet itt dolgozni. Késő este 11 órakor letelepedtünk a hotel előtti kis térre megtekinteni a híres lézershow-t, amit esténként háromszor mutatnak be ingyenesen az itt élők és a túristák legnagyobb örömére. Egy kicsit olyan, mint Debrecenben a ködszínház, vagy helyesebben inkább Debrecenben a ködszínház egy kicsit olyan, mint ez.
Marina Bay
Botanic Gardens
Másnap reggeli (nem volt túl nagy a választék, de azért jól laktunk) után elindultunk a botanikus kertbe, ami egy hatalmas ingyenesen megtekinthető park esőerdővel, tavakkal, pihenőkkel, állatokkal és az orchidea kerttel a közepén. Sehol egy eldobott szemét, egy cigicsikk vagy egy kiköpött rágó, ezeket az állam itt súlyos összegekkel bünteti, és komolyan be is tartatják az emberekkel. Szóval a helyiek ide járnak jógázni, futni, edzeni. A legkülönfélébb sportokat űzték a friss gyepen és jó levegőn.
Singapore Flyer
Pár órás sétánk után megebédeltünk egy nagyon menő kis gasztro étteremben, majd kis pihenőt tartottunk a hotelben. Úgy terveztük, hogy a naplementét már az óriáskerékről nézzük meg, ezért aztán útnak is indultunk olyan öt körül gyalog (mondván úgyis csak egy metrómegállóra van), hogy aztán rájöhessünk, hogy hiába a Google Maps, ha a város épp készül a két héttel később esedékes (a blog írása időpontjához képest épp tegnap) Formula-1 futamra, és az utakat épp átalakítják, kissé megbonyolítva ezzel a gyalogos közlekedést. Egyébként nem volt olyan vészes, ha nem a saját fejünk után megyünk, hanem elsőre megkérdezünk valakit, el se tévedtünk volna. Szerencsére így is pont elkaptuk a naplementét mire megérkeztünk a Singapore Flyer-hez - ez a fent már említett óriáskerék neve - és a több mint félórás kör alatt sikerült néhány szép felvételt készíteni. Talán a fotó nem adja vissza a méreteket, de azok a kabinok a keréken egyenként 28 négyzetméter nagyok, a szobám nincs ekkora.
Sötétedés után átsétáltunk a fent már szintén említett Gardens By The Bay parkba, ahol esténként ezek az óriás ember alkotta futurisztikus fák “adnak” koncertet és fényjátékot. A zene hangulatos, az emberek gyakorlatilag kifekszenek a járdákra és úgy nézik a műsort a fejük fölötti óriásfákkal. Ismét gyorsan elszállt az idő, vacsorázni a Chinatown-ban kellett (párom él-hal az ázsiai konyháért, valahogy úgy van ő ezzel, mint én a csülökkel meg a rakott krumplival), és találkoztunk egy volt Lazada-s kollégámmal, aki időközben Szingapúrba költözött. Ja igen! Akkora sört ittam a vacsorához - a Tiger sört itt gyártják - hogy alig bírtam vele, hatszáznegyven milliliter.
Supertree Grove - Gardens by the Bay
Következő napunkra egész napos program lett beiktatva, mégpedig az, hogy meglátogatjuk a Universal Studios élményparkot, ami Dél-Kelet Ázsiában teljesen egyedülálló, és az Universal filmek témájára épülő attrakciókat lehet benne kipróbálni. Ez Sentosa szigetén található, és egy külön erre a célra épült kisvasúttal jutottunk ki. A “vidámpark” valami egészen hihetetlen színvonalra emelte a szórakoztatást, minden egyes ott dolgozó személyzet profi módon kezelte a vendégeket, a sorbanállás (mert azért tömeg az van rendesen) klimatizált helyiségekben történt, minden modern és biztonságos. Említhetném az ujjlenyomat leolvasós teljesen automatizált csomagmegőrzőt, vagy a profi hangtechnikát a dübörgő filmzenéhez, a minőségi és tényleg szórakoztató játékokat, vagy csupán a díszletet, ami olyan hangulatot nyújt, mintha tényleg a filmekben mászkálnánk. Mivel elég korán nyitásra érkeztünk, így gyakorlatilag sorbanállás nélkül megúsztuk, hogy mindent kipróbáljunk. Sajnos a játékok egy részére (a veszélyesebbekre, vagy inkább gyomort nem kímélőbbekre) nem lehetett a GoPro-t sem felvinni, és ezt szigorúan ellenőrzik is, szóval a videóban itt nem tudtam minden játékról részletet bevágni, de az élmény így is felbecsülhetetlen volt. Megnéztük még a szintén a szigeten lévő S.E.A. Aquarium-ot is, ami Ázsia legnagyobb vízalatti kiállítása, rengeteg cápával. Sajnos egy csomó mindenre nem jutott időnk már a szigeten, amit még ki lehetett volna próbálni, de talán majd legközelebb.
Universal Studios Singapore
Flower Dome
Hétfőn reggel nem keltünk túl korán, a már megszokott gyors reggeli után neki vágtunk meglátogatni az öböl legmodernebb területét, a Gardens By The Bay hatalmas kertjeit. A kert maga a már fent említett Supertree Grove-ból és két hatalmas futurisztikus üvegházból áll. Az egyik a Flower Dome, a másik a Cloud Forest névre hallgat. Elsőként a Flower Dome-ot néztük meg, ami nevéhez híven egy hatalmas virágoskert kellemes 25 fokos hőmérséklettel, és gyerekek... én nem tudom ki tervezte a kertet, de ezt igazából a képek sem adják vissza. Egyszerűen annyira flottul van minden oda és úgy helyezve ahova és ahogy az kell, hogy aki egy kicsit is szereti a növényeket, annak ide mindenképp el kell jönnie, nem fogja megbánni.
Cloud Forest
Ezután átsétáltunk a Cloud Forestbe, ami egy magasabb üvegház és a közepén egy hegy (!) található. Több emeleten át lehet “megmászni” és különféle környezeteket lehet megcsodálni, a cseppkőbarlangtól a hatalmas vízesésen át a hegy tetején lévő tengerszemig. A park érdekessége, hogy a két hatalmas üvegházat semmilyen oszlop nem támasztja belülről! Az egész projekt a fenntartható fejlődés jegyében született a kormány jóvoltából. Hát ettől hol vagyunk mi a kis budapesti Liget-programunkkal... Mindegy is. A két üvegház az esős évszak teljes csapadékát valamint a napsütést is hasznossá teszi, saját klímarendszerét, illetve energiaellátását oldja meg belőle, a vizet pedig megtisztítva az üvegházban lévő élővilág hasznosítja. Egy érdekes filmet is meg lehet tekinteni az emberiség jelenlegi pusztításáról, és a végén elég ütős, amikor bemutatják, hogy a kert, amiben ülünk mennyire jövőbiztos és hogy vajon melyik ország lesz a következő, ahol ilyen minimális ökolábnyommal járó projektek fognak megvalósulni... Mondjuk van egy tippem, hogy nem Vietnam.
Marina Bay Sands Hotel
A nap hátralévő része párom számára meglepetés volt, ugyanis utolsó éjszakánkra átköltöztünk az ikonikus Marina Bay Sands hotelbe, erről egészen addig a pillanatig nem tudott, amíg el nem kezdtünk a másik hotelben összepakolni, hogy akkor mi most kijelentkeznénk. Szóval kicsit megilletődve, hogy mégis csak a világ egyik legjobb szállodájába költözünk, összeszedtük a cókmókot, és délután 1 óra körül már be is jelentkeztünk új lakosztályunkra. A hatalmas szobában az öbölre gyönyörű kilátást nyújtó padlótól plafonig ablakok voltak, és luxus minden négyzetméteren.
Infinity Pool
De a legjobb azért mégiscsak a hotel tetején lévő Infinity Pool volt, ami egy hatalmas medence, amibe a tériszonyos embereknek nem ajánlott nagyon úszkálni, mert a medence szélén állva az az érzésed támad, hogy innen az 57. emeletről fogsz leesni a város amúgy gyönyörű panorámájába. Itt eltöltöttük a délutánt, kicsit ránk is fért már a pihenés az elmúlt napok hosszú sétái után. Estére pedig szintén meglepetést terveztem, megkértem páromat, hogy válasszon egy helyet a vacsorához, de csak a hotel éttermei közül válogathat. Kis csalódottságom ellenére végül nem Jamie Oliver étterme mellett döntött, hanem egy klasszikusabb fine dining helyet választott. Az étterem neve Spago, a hotel tetején található, gyakorlatilag a medencétől pár méterre, és hát szerencsére volt nálunk “szép” ruha (ami részemről kimerül a hosszú farmerben és ingben amióta Vietnámban élek), mert anélkül be sem engedtek volna. Mondanom sem kell, az ételek kiváló minőségűek voltak, kellően keveset ettünk kellően drágán, na de egyszer ezt is ki kellett próbálnunk.
A vacsora után az étteremben borozgatva aztán feltettem életem eddigi legnagyobb kérdését Jázminnak, aki a többi vendég pillantásaitól kissé kipirultan (vagy lehet csak a bor miatt?) kimondta a nagy igent. Kaptunk tapsot, ráadásul tökre megérte, mert a pincérnő gratulációja jeléül egy ingyen süteménnyel kedveskedett nekünk, szóval gyorsan meg is beszéltük, hogy mostantól tét nélkül minden étteremben el tudjuk játszani ugyanezt, és így könnyen ingyen kajához juthatunk. Kis idő múlva rám került a sor, hogy könnyeimmel küszködjek, amikor megláttam a számlát, de végülis azt kell mondjam, hogy az események alakulását tekintve mindent megért ez a vacsora, még ha tulajdonképp jól sem laktunk.
A másnapi reggeli még megér pár sort, a szálloda büféje ugyanis nem az a tipikus tejtermékek- húsok- pékáruk- innivalók- desszertek felosztást követte, hanem ezek mellett volt pár stand csak indiai, csak thai, csak kínai, csak európai, csak japán stb... konyhák jellegzetességeinek. Kellően teletömtük magunkat, aztán miután a 11 órás kicsekkolás közeledett, még felmentünk elbúcsúzni a medencétől, összepakoltunk és levittük a cuccainkat a recepcióra, ugyanis a repülőig még volt olyan 6 óránk, szóval elmentünk még a város bevásárló utcájára, az Orchard Road-ra. Valószínűleg én nem értek ehhez, nekem sokan mondják, hogy mennyire jó áron lehet Szingapúrban sok mindent venni, de nekünk ez egyáltalán nem jött át. Végül aztán 2-3 pláza megnézése után úgy döntöttünk beülünk egy filmet megnézni az egyik moziba, így gyorsabban el is telt az idő. Hazafelé már az odaúttal ellentétben együtt repültünk újdonsült menyasszonyommal.
Hát kicsit hosszúra nyújtottam ezt a posztot, de már nem törlök ki belőle semmit utólag :) A fent leírtakat rögzítettem a goproval, és tegnap sikeresen befejeztem a feldolgozását, úgyhogy már nézhető YouTube-on, alább csatolom.
0:47 - 1:01 Santa Grand Hotel Bugis 1:04 - 1:11 Chinatown 1:12 - 1:21 Marina Bay 1:28 - 1:51 Botanic Gardens 2:00 - 2:20 Singapore Flyer 2:21 - 2:28 Supertree Grove 2:38 - 4:18 Universal Studios Singapore 4:21 - 5:13 Marina Bay Sands 5:14 - 6:12 Gardens By The Bay (Flower Dome, Cloud Forest) 6:13 - 7:28 Spago, Marina Bay Sands, Orchard Road, S.E.A Aquarium
Éjfél. A buszunk kicsit késve érkezik, de amikor erre rákérdezek Jas-től, okosan leráz azzal a rövid indokkal, hogy ez Vietnam... És bevallom, tényleg működik, tényként fogadom el, hogy ezen itt semmi okom nincs meglepődni. Kicsit több, mint 6 óra az út Dalatba, pedig nincs olyan messze, itt a távolságokat egészen máshogy mérik, mint Európában. Sokadjára utazom már alvós busszal. Azért néha fel-felkelek és még mindig meglepődöm, milyen bátran előznek a buszsofőrök itt... Éjjel, kanyargós úton, szembeforgalom mellett. Próbálok visszaaludni..
Kora reggel 6:05. Megérkeztünk, sikerült olyan 4 órát aludni, az nem is rossz a hatból. Dalat teljesen más éghajlat, mint Saigon, hegyek veszik körül, kellemes 20-23 fok van nagyjából ebben az időszakban, ami vietnami viszonylatban elég hűvös, az emberek viselete sapka, sál, télikabát! Nagyjából fél óra taxizás után a menyasszony házához érkezünk, ahol az emberek már elkezdték a dekoráció összeállítását. A ház nagyszüleim régi falusi házára emlékeztet, bár itt a vén diófa helyett vén grapefruit fa van a kert hátuljában. Pár perc múlva egy egészben grillezett malac érkezik - természetesen motorkerékpáron, de díszcsomagolásban!
Ünnepi grillhusi és a férj (balról jobbra)
Közben egy hangosbemondóban egy vietnami férfi híreket olvas be, mint megtudom - ide nem jár újság. Egyre több ember jelenik meg és a díszítés is majdnem kész. Én is besegítek ám, licsiből csináltam (szerintem) nem is olyan csúnya dísztálat. Íme:
A néni Buddhához imádkozik a házi oltárnál, ahol a főtt tyúktól a szalonnán át a dobozos kekszig minden megtalálható:
A menyasszony családjából a lányok, a vőlegény családjából a fiúk öltöznek fel díszes ruhákba, és az utcáról bevonulva a fiúk átadják a lakoma fogásait a lányoknak. A malac láttán ismét nagyot kordul a gyomrom.
Bevonulás
Ebédidő! Körülbelül hat-hét különféle húsból lehet válogatni, szóval nem panaszkodom. Húsleves is van cérnametélttel, bár a cérnametélt rizstészta, és a fűszerezés is más kicsit (értsd: nagyon), mint otthon. Köretnek különféle salátákat és ragadós rizset kapunk (sticky rice, a magyar fordítás elég bután hangzik). Nagyon finom minden, és mint kiderült, az egészet a menyasszony családja készítette házilag. Itt ebédre olyan hatvanan lehettünk, holnapra olyan négyszáz embert várnak! Ebéd után kis pihenőt tartunk és felkeressük a hotelünket Dalatban. Gyors zuhanyzás a terv, de mindenki elég fáradt az éjjeli buszozás után, úgyhogy egy gyors alvás lett belőle. Este úgy döntünk, nyakunkba vesszük a várost, és sétálunk egy jót. Vacsorára grillezett rizspapíron eszünk mindenféle földi jót. Leülünk a tóparton egy kávéra, mielőtt visszamegyünk a szállásra.
Da Lat piaca (késő esti tömeg)
Reggel frissen ébredünk, mindig jól esik takaróval aludni amióta kiköltöztem, mert sajnos ritkán van rá alkalom ebben a melegben. Reggelink hagyományos vietnami tésztaétel (ne is kerdezzétek mi a neve) mindenféle húsokkal. Miután Da Lat a hatalmas virágmezőiről híres, útközben megállunk az egyik nagy kertnél, és párszáz szál rózsával folytatjuk utunkat a vasárnapi esküvői helyszínre, ahol már javában folyik a készülődés. Rengeteg asztalt terítenek, díszítés, hangtechnika, torta, ahogy az lenni szokás. Közben meg kell, hogy állapítsam, hogy a vietnami "mulatós lagzi zene" pont ugyanaz a stílus, mint otthon, csak értelemszerűen nem magyarul énekelnek hozzá (és nincs tánc).
Délben érkeznek a vendégek, és hát... A "zsúfolt" szó tulajdonképpen új értelmet nyert számomra. Szó szerint beépülök a nekünk kijelölt asztalba, innen felállás egy darabig nem lesz. Kaja az van dögivel, hét fogást számoltam. Bűvész-show, koktél-show, karaoke, de táncolni a 400 emberből senki nem táncol. Érdekes módon amekkora díszítést csaptak a lagzinak, olyan hamar véget is ért. Próbáltam figyelni a tradicionális eseményeket, de azon kívül, hogy a pár megitatta a szüleiket borral, és vágtak egy szeletet az esküvői tortát (amiből aztán senki nem evett?!), illetve hogy körbejárták az asztalokat, hogy koccintsanak mindenkivel, semmi szervezett esemény nem igen történt. És mire kettőt pislogtunk és elfogytak az ételek, mindenki elkezdett szedelőzködni és indulni haza. Mint azt kérdezősködéssel kiderítettem, a tradícionális rész szombaton volt, a nagyközönségnek a vasárnapi ebéd volt szánva, itt már csak a kötelezőket tudják le. De itt véget is ér kis beszámolóm, ugyanis mi is egy 6 órás buszozásra vagyunk még Saigontól.
Extra: Kicsit csalódott voltam, mert úgy volt, hogy vasárnap levetítik a párról készített rövid videómat a násznépnek, de nem sikerült projektort bérelniük, így ez elmaradt. De azért ide belinkelem az utókor számára, remélem tetszeni fog nektek (2 hete készült az esküvői fotózáson, ahova kíváncsi lévén bepofátlankodtunk, hogy néhány szép helyszínen én is tudjak fotózni... Nem én voltam a hivatalos fotós, de a GoProt vittem, és így született a rövidfilm).
Egészen véletlenül találtam rá erre a cikkre a neten böngészve... Azt kell, hogy mondjam: Minden szava arany, és igaz! Bár igazából azt a “nyári tekercset” bizony itt is tavaszi tekercsnek hívják, de ez csupán részletkérdés.
"...bár a délkelet-ázsiai ország európaiak számára mindenképp egzotikus fogásai igen jellegzetes fűszerezésűek, az autentikus vietnami ételek sok esetben nem is állnak olyan távol a mi ízlésünktől..."
Egy kicsit elüt ugyan a blog témájától, de úgy gondoltam hasznos beszámolnom arról, hogy az elmúlt 1 hónapban tett kísérletünk arra, hogy vajon kibírjuk e a speciális étrendet és tudunk-e leadni néhány felesleges kilót, milyen eredménnyel zárult.
Először is szeretném leszögezni, hogy zéró szénhidráttal élni lehet ugyan, de rohadt unalmas! Olvastam pár érdekes blogot például egy két gyermekes anyukáról, aki zéró szénhidráttal él évek óta, de ezt egy kicsit extrémnek találtuk. Szóval a mi szénhidrát mentes diétánk inkább zéró közeli (ugyanis minimális szénhidrát bizony van minden zöldségben, de még a salátalevelekben is, azt meg hogy csak és kizárólag húst egyek, még én - aki egyébként húsimádó vagyok - sem tudnám sokáig élvezni)
Szóval miből is állt a diéta? Ettünk korlátlan mennyiségű húst és tojást (minden féle formában, a legzsírosabb csülöktől és bacontől a tengeri herkentyűkön át a csirkemellig), sajtokat, majonézt (! magam is meglepődtem, de a jó minőségű majonéz nem tartalmaz cukrot, csak rengeteg zsírt, de az rendben van ehhez a kúrához), és köret gyanánt különféle zöldségeket (ezek egyike sem nulla szénhidrát, de azért a legtöbb zöldség elég jó ilyen téren, pl. sárgarépa, zöldborsó, salátafélék, uborka, paradicsom, hagyma). Ha valami édességre vágytunk, ittunk kakaót és különféle ízesítésű joghurtokat, ezeket magunknak édesítettük cukor nélkül). Összegezve tehát amit NEM ettünk, azok a lisztből készült dolgok (kenyérfélék, tészták), rizs és krumpli, valamint semmi ami hozzáadott cukrot tartalmaz. Inni pedig vizet, cukormentes kávét, light kólát szabad.
A számok:
Időtartam: 30 nap
Eredmény: -6.8 kg (Jázminnál olyan 3.5, de ő azért kicsit kisebb is nálam)
Sikeresen teljesített napok a 30-ból: 28 (részletek lejjebb)
Sport: 18 alkalommal (de ez nem része a diétának, a reggeli úszásaim egyébként is megvannak)
Pozitív tapasztalatok:
ez a diéta végtelenül egyszerű, ha szereted a húst, egyáltalán nem fogod megerőltetni magad
az 1 hónap alatt egyszer sem éheztem, sőt többször is telezabáltuk magunkat olyan kedvencekkel mint csülök, steak, csirkeszárny, vagy oldalas... yummi
az 1 hónap alatt 2x csaltunk ha őszinte akarok lenni, mindkétszer vendégségbe voltunk hivatalosak és ott azért nehezebb ehhez igazítani a házigazdákat (de a csalás tulajdonképp kimerült sörözésben) de az nagyban nem befolyásolt semmit
találtunk a környéken egy csomó megbízható árust, akik friss és nagyon jó minőségű húst árulnak (ok, ez itt Vietnamban nagy szó)
és a legjobb: valahányszor teleettem magam, a gyomrom sosem érezte rosszul magát, nem volt meg az a “felállni is alig bírok a székből” érzés
Negatív tapasztalatok:
fáradékonyabb voltam, mint korábban (de tulajdonképp ezt nemes egyszerűséggel több alvással orvosoltam)
a cégnél minden pénteken ingyen pizza és ingyen sör van, amit kicsit nehéz volt megállni
Pénteken zártuk az 1 hónapot, a hétvégén ettünk mindenfélét, de könnyen megszületett a döntés, hogy mától kezdünk még 1 hónapot. Azt kell mondjam, sokkal jobban csípem a steaket és a csülköt, mint amennyire hiányzott a sushi vagy a sültkrumpli.
Szóval az elmúlt egy évben iparkodtam néhány helyen filmezgetni, és összerakni belőle valami jót, hát ez lett az eredménye. Egy napom Saigonban :) Felirat elérhető!
Sok helyen megfordultam Singapore óta, de jól elhanyagoltam a blogot ahogy az lenni szokott. Úgyhogy megpróbálom rövidre venni ezt a bejegyzést és pár sorban összefoglalni Nektek mi újság itt a messzi Vietnamban.
Magyar - orosz - vietnami
Történt az úgy, hogy nem maradtam hó nélkül idén télen, mert Február végén 2 hétre a cég jóvoltából meglátogattam az orosz kollégákat Moszkvában. Gyönyörű és hatalmas város, akárcsak Budapest (csak egy kicsit nagyobbacska). Itt aztán -11 fok is volt, hó, jég, minden velejárója. Jól esett kicsit a hidegben mászkálni, a kollégáknak köszönhetően bejártam a város nevezetességeit is.
Én eddig ennyire csavarosat csak fagyiban lattam
Собор Василия Блаженного
Vörös tér
Aztán visszamentünk Phu Quoc-ra is, ráadásul ugyanabba a hotelbe, mint a múltkor, annyira bejött. Igaz most csak egy hétvégét töltöttünk ott, de a tenger még mindig csodálatos, a whisky pedig elsőosztályú volt, szóval jól eltelt.
Rögtön a következő hétvégén Nha Trang-ba repültünk édeskettesben, arról a kisvárosról (oké a kisváros relatív, kb 2x akkora, mint Debrecen) annyit érdemes tudni, hogy borzasztóan kék ott a tengervíz, de tényleg. Nem is tudom láttam-e már ennyire tiszta vizet, bár ez valószínűleg sokminden mástól is függ, nem csak a helyszíntől. Ha már itt jártunk, ellátogattunk Vinpearl Land-be, a vietnámiak Disneyland-jébe, ahol kb mindent kipróbáltunk, amit csak lehetett, és a gatyánkat se kellett rákölteni. Ez egy hangulatos sziget Nha Trang közelében, ahová libegővel viszik át a turistákat, és ott aztán van kalandpark, strand, minden mi szem-szájnak ingere.
Épphogy megérkeztünk Saigon-ba, másnap ültem is a következő repülőre, ugyanis az a megtiszteltetés ért, hogy meglátogatott édes jó fogadott braderem Laszlo Szabo és kedves felesége Krisztina Szabó-Hangyál, és ha már így alakult elugrottunk Hong Kongba egy rövid kis városnézésre. Ha röviden szeretném összefoglalni Hong Kong kb olyan, mintha Singapore és Saigon összeházasodtak volna és születne egy gyerekük. Szuper nagyváros, sajnálom, hogy az időjárással nem sok szerencsénk volt, de azért pár fotó itt is készült.
Hong Kong látképe a Victoria hegycsúcsról
Hát nagyjából ennyire futotta volna a tömör helyzetjelentésből, most egy ideig nem utazunk el Ho Chi Minh-ből, de hamarosan egy videóval jelentkezem, amin tulajdonképp már lassan egy éve dolgozom annak ellenére, hogy a címe az lesz, hogy “One Day in Saigon”. Már nagyon várom, hogy lássátok, még narráltam is a videó alá, és 3 nyelven lesz feliratozva (angol, magyar, vietnámi). Szervusztok!
Idén is örömmel számolhatok be róla, hogy barátok közt tölthettem a vietnámi újévet. Ennek a két hetes kalandnak szeretném megosztani egy részét Veletek. Nevezetesen: Másfél napunkat Kambodzsában, a világ talán legszebb romjainál - Angkor Watnál. Majd 4 napunkat Phu Quoc gyönyörű trópusi szigetén. Illetve egy másfél napos gyorstalpalót Szingapúrból. Hát élmény az volt bőven :)
Irány a reptér. Fél órás késés. Nem is mi lennénk. Rövid az út. Bőrönd eltűnt. Siem Reap-ben. Tuktukosunk. Táblával vár. Mr. Attila. Irány a hotel. Lepakolni. Meglett a bőrönd. A kínai. Nem összecserélte? A hotel tök jó. Apartmanos. Vacsizni kéne. Irány a Pub Street. Elég jó étterem. Látványkaják. 1 dollár a sör. Gyors alvás lesz. Holnap korán kell kelni.
Hajnal 4:30. Csörög az óra. Ébredni kell. 5-kor indulás. Jó idő van. Napfelkelte. 5000 ember. Nem viccelek. Mind erre várt. Pofátlanul. Betolakodok. Első sorba. Az állvánnyal. Tényleg szép amúgy. Gyönyörű színek. Tükröződik. Kb 100 kép. 1 óra alatt. Jó a guide-unk. Rá a neve. Vicces figura. You got it? We got it. Így nyomja ő. Sok szép templom. Túl sok info. Rajzonként van. Magyarázat. Készült sok kép. Reméljük lesz szép is. Ebédelni. Kéne menni. Lokál kaja. Nem nagy adag. De ízre jó. Kesudió shake. Ebéd után. Ismét Angkor. Be is megyünk. Nagyon nagy por. Sorbanállás. Tetejére. De megérte.
Napfelkelte Angkor Wattal (a kb ötezer túristát levágtam a képről)
Délután van. Menjünk vissza. A szállásra. Ússzunk egyet. Van medence. Rendeljünk pizzát. Jó lesz estére. Könnyes búcsú. Szétválik a csapat. Lányok észak. Fiúk (és Dóra) dél. Kocsi jön értünk. Kalandos lesz. Éjjeli út. Autó tágas. Megérkezünk. Fővárosba. Pnomh Phenh. Sofőr csere. Irány a határ. Van probléma. Nincs vízuma. A sofőrnek. Az elég jó. És most mi lesz? Hajnal 4 van. Már itt vagyunk. 6 óra volt az út. A beígért 11 helyett. Senki földje. Eső után. Patkányok mindenütt. Faluvége. Kocsma nélkül. Nem vár senki. A határon. Reggel 6-ig. Nem is lehet. Azazhogy de. Motorosok. Mindenfelé. Aggresszívak. 40 dollár. 8 km-ért. Jön egy taxi. Óra leragasztva. Szigszaggal. Motorosok. Ragaszkodnak. Nincsen óra. Nem működik. Fix árral visz. Nem fizetek annyit. Akkor szállj ki. Felhívom a központot. Akkor mégis működik. Szigszalag lekerül. Úton vagyunk. A kikötőbe. Ez Vietnám. Így működik. 7 dollár lett. Nem is 40... Reggeli banh mi. Hajóra szállunk. Száguldás a vizen. Ez nagyon gyors. Tiszta és kényelmes. Hangos a zene. Durva klíma. Nagyon fázunk. Ez a nő meg? Nem odahányt? Oda bizony. Maga alá. Tengeribeteg. Minek száll fel? Ha nem bírja.
Ez már Phu Quoc. Szállás pazar. Minden modern. Habzsi-dőzsi. Jó lesz itt nekünk. Tenger meleg. Gyönyörű tiszta. Homokos part. Sok étterem. Csobbanjunk be. De jó a víz. Valami csíp. Nem medúza. Csalánozó. De tűrhető. Vietnami ebéd. Fürdés ismét. Naplemente. Vacsi a parton. Borozgatás. Pálinkázás. Reggel alvás. Ébredni kéne. Reggeli isteni. Motort bérlünk. Vízeséshez. Egy kis mászás. Vízesésben hűsölés. Motorra ülés. Jobbra menjél! Másik jobbra. Irány az északi part. De meleg van! Messze van még? Itt egy szép híd. De szar az út, durrdefekt! Hol egy szervíz? 4 kilométer! De szar így vezetni. Mennyi lesz a defekt? 100 ezer! Az kurva sok! De nincs alku. Cseréljed ki! Rohadjál meg. Itt a pénzed! Viszont nem látás. Sok van még? Tudja a fene! Itt a tenger. De szép tiszta. Fürödjünk meg! Be fog sötétedni. Basszus tényleg. Induljunk akkor. Nem tudom merre. De csak jó lesz így. Elültem a seggem! Én is, nyugi. Lemegy a nap. Mindjárt ott vagyunk. Köszi a motort! Itt az ára. De rohadt olcsó. Ok, menjünk. Szállodába? Ne menjél fel. Menjünk úszni. Medencébe. De jó ez már! Ki van világítva. Tiszta pornós! Éhes vagyok. Menjünk enni. Jó de hova? Lusta vagyok. Szállodába? Tököm tudja. A reggeli jó volt. Biztos jó lesz. Együnk akkor. Gyertyafényes. Szúnyog túl sok! Fújd be magad! Nem rossz a kaja. De nem is jó. Elfelejtették a felét. Ez Vietnam. Kell sajttorta? Ez nem sajttorta! De ez az, Sir! Mindegy, jó lesz. Írd a szobához! Jó éjszakát!
Minden második kagylóban van gyöngy, de nem mind szép nagy
Nem photoshop a víz
Keljél már fel! Hajózni megyünk. Gyors reggeli. Pakolj össze! Itt van a busz. Elindulunk. Már megálltunk? Gyöngyfarm, de jó! Így készülnek. Igazgyöngyök. Itt a kagyló. Így vágod fel. Minden második. Nem mind ilyen szép. Vegyél gyöngysort. Hú, de drága! Na de mégis. Oké, ez jó. Ajándék lesz. Csomagoljad! Vissza buszra. Majd' elalszom. Hosszú lesz még? Megérkeztünk. Hajóra fel! De szép a víz. Kék, mint állat. De jó kis szél. Búvárkodunk? Elég a snorkel. Jól van akkor. Alig mentünk. Már megállunk. Vegyünk halat? Vegyünk rákot? Megyünk tovább. Horgászni kell. Így kell fogni. Így bedobni. Berántani. Majd kihúzni. Ha nagyot fogsz, eladhatod. Ha kicsit fogsz, megeheted. Nem kap semmi. Beakad a gatyámba. Hülye horog. Szabadíts ki! Ne fotózz már! Végre snorkel. Ugorj seggest! Hú de szép hal! Láttad azt ott? Jó nagy korall. Nincs medúza? Sünbe ne lépj! Ne érj hozzá. Hajóra fel. Jön az ebéd. Leves is van. Finom minden. Meg még sok is. Együnk sünt? Együnk hát. Nem olyan rossz. Egészen jó. Kaparjad ki. Fotózzad le. Ismét vízbe. Pipákat fel. Mekkora hal. És még az is. Meleg a víz. És nagyon kék. Búvárkodnak. Nem is csoda. Délután van. Partraszállunk. Busszal megyünk. Sao Beach a cél. Megérkezünk. Félórára. Ez aztán strand. Fehér homok. Türkizkék víz. Kár, hogy csak ennyi. Irány haza. Szép kis nap volt. Medencés koktél. Tengerparti vacsi. Nem baszták el! Csak a salit... Fáklyafények. Hullámzások. Kár, hogy már csak 1 nap itt.
Helyi finomság, tengeri sün fűszerekkel
Ákos napfürdőzik Sao Beach-en
Kelni kéne. Túl korán van. Menjünk a partra. Dögöljünk ott. Jól van akkor. De nagy szél fúj. Jó ez a part. Rendeljünk sört. Sétáljunk el! A sziklákig? Jó lesz addig. Olcsó a sör. Igyunk egyet. Fetrengjünk még? Fürödjünk meg. Naplemente? Fotózzuk le. Vegyünk vodkát. Meg is isszuk. Itt az újév. Menjünk városba. Tűzijáték? Nézzük már meg! Jó lesz innen? Igyunk már még. Wow, ez szép volt. Van ilyen otthon? Nézzünk valami helyet. Helló, lányok! Kocsma merre? No speak english. Akkor arra. Sétáljunk el. Üljünk le itt. Olcsó a sör. Együnk kagylót. Jó volt minden. Irány hotel. Mindjárt éjfél. Koccintsunk már. Chúc Mừng Năm Mới! Azaz BÚÉK. Elkezdődött. Majom éve. Reggel repülünk. Jó éjszakát.
Ma minden más. Újév van már. Ünnepelünk. Vietnamban. Checkout után. Irány a reptér. Transzfer elvisz. TET zene szól. És megint szól. És megint szól. És megint szól. Másik kapu! Felszállás. Hű, de rövid. Fel se szálltunk. Már leszállunk. Gyorsan haza. Ebédeljünk. Aztán vissza. Reptér újra. Állványt nem lehet. De hadd lehessen. De ez a szabály. Mennyi feladni? $40. Hogy tetszett mondani? $40. Akkor inkább átcsempésszük. Próbálja meg! Kis izgulás. Security check. Simán átengedték. Ismét égben. Singapore vár.
És leszálltunk. De jó reptér! Padlószőnyeg. Ez a jövő. Fogjunk taxit. Nagyon drága? Nem baj, menjünk. Little India, Perak utca. Kártyával lesz? Visa az van. Honnan jöttek? From Hungary. Meg is jöttünk. Perak Hotel. Indiai. De mindenki. Elég kicsi. Elég szűkös. Nem baj, jó lesz. Csak aludni. Nézzünk várost. Orchard street-et. Marina Bay-t. Járjuk körbe. Hú mekkora. Ez a jövő. Magyarország. Hol van ettől? 150 év. Vagy kicsit több. Elég drága. Fotózzuk le. Nagyon menő. Elfáradtunk. Lefeküdnénk. 10 után nincs sör.
Ébredjél fel. Már 8 óra? Amúgy kilenc. Nem állt át az órád? Reggelizzünk. Indiai. Nincs semmi hús. De a rizs jó. Meg a tojás. Narancslé is. Induljunk meg. Hosszú nap lesz. Kínai tánc. A hotelnél. Sárkányokkal. De érdekes. Itt az újév. Áldás a hotelre. Menjünk a városba. Vegyünk jegyet. A metrora. 1 napos lesz. Jó mindenre. Irány a botanikus kert. Megérkeztünk. Azta, de szép. És ingyen van. Hatalmas fák. Esőerdő. Orchideák. Jó levegő. És az illat. Az kamera? A fa mögött? Jól álcázták. De párás itt. Legalább nem esik. Hintázó kislány szobor. V.I.P. orchideák. Gyönyörű volt. Nézzünk mobilt. Mert itt olcsó. Nem is olcsó. Kész átverés. Ki mondta ezt? Irány Chinatown. Elég koszos. Ünnepség volt. Épp bontják le. Enni kéne. Olcsó kínait. Sült kacsa tésztával. Meg egy pint sör. Ez jó drága. 50 dollár. 4 személyre. De jól esett. Meg sok is volt. Irány a hotel. Állvány kell estére. A metróban. Hepi hepi. Kis pihenés. Sokat mentünk. 5-kor ismét útrakelünk. Marina Bay. Hotel rooftop. Medencébe? Csak vendégek. Jó kibaszás. Felmehetnek. Fotózhatnak. De nem állvánnyal. Túl veszélyes. Felvinni lehet. Csak használni nem. WTF Singapore? De azért használtuk. Sok szép fotó. Naplemente. Le kéne menni. Csak 2 lift van. Hol a sor vége? 300 méter! Feltűnés nélkül slisszanjunk be. Sor elejére. Csak ügyesen. Ez is megvolt. Már sötét van. Irány az Avatar erdő. Super Forest. Ahogy tetszik. De jól néz ki. Jó a zene. Nagyon future. Irány a lézershow. De nagy pláza. Át kell menni. Csónakázni. Alagsorban? Ez de komoly. Indul a show. Nagyon zene. Nagyon lézer. És vízpára. Kicsit nagyobb mint a debreceni. Tűz is van. Meg buborékok. Lewis Armstrong. Wonderful World. Elég szép volt. Tudnám nézni. Minden este. Irány haza. Sört kell venni. Van még idő. Itt egy bolt. De rohadt drága. 800 a sör. És ez a legolcsóbb. 400 a víz. Fél literes. Jó lesz mára. Ismét metró. Hepi hepi. Hazaérünk. Iszogatunk. Aztán alvás. Reggel reptér. Irány Vietnam.
Gardens By The Bay
Így megy ez
Merlion
Gardens By The Bay
Botanic Gardens
VIP Orchidea
Botanic Gardens
Botanic Gardens
Marina Bay Sands
Utóirat: A repülőnk csak másodjara tudott leszállni Vietnamban a szél miatt. Elsőre, amint földet ért a kerék, vissza kellett emelkedni. Ilyet eddig csak videón láttam. Izgi.
