Elérkezett hát utazásom napja is. A reggeli kapkodásokat sikeresen túlélve a tervezett induláshoz képest 1 óra csúszással ugyan, de sikerült elindulni. Az úton Budapestig elég (ne szépítsem) moslék idő volt, dehát november végén ez mondhatni kötelező… Ahogy olvastam, Debrecenben még hó(szerűség) is esett… Hát havat se fogok látni egy darabig.
A gépem a Liszt Ferenc Repülőtér 2B termináljáról indult, 2014. november 27-én, helyi idő szerint 16:35-kor. Mondanom sem kell, az áthaladásnál bejelzett a kapu, szóval levetették a cipőmet és módszeresen végigtaperoltak… Miután nem találtak semmit, már sima utam volt a B11-es kapuhoz, ahol még kb 30 percet üldögéltem beszállás előtt. Ja, mivel megszomjaztam, venni kellett egy fél literes mentes vizet, amiért 450 HUF hagyta el a pénztárcám, bár anno a Magas-Tátrában többet is adtam már vízért. 15:40 körül nyílt a kapu, és felszálltam a gépre.
 |
| Black sea |
Az út első része 5 óra 15 percet vett igénybe. Mivel még sosem utaztam ilyen hosszú távon repülővel, lehet ez csak nekem volt új, de meglepődtem, hogy mi mindennel el tudom foglalni magam az úton. Az előttem lévő ülés támlájába épített eszközön olvashattam, nézhettem TV-t, a legújabb mozifilmeket, hallgathattam zenét, játszhattam, interaktív térképen követhettem végig utunkat. E sorok írása közben épp a Fekete-tenger fölött repülök. Megpróbáltam ugyan megnézni a Lucy-t, ha már a moziban kimaradt, de nem igazán sikerült odafigyelni, így talán inkább alszom egy kicsit ebben a minusz 57 fokban :) Átszállás után folytatom az írást, megjött a vacsora, ami 3 fogásos arab menüt jelent. Ja igen, lazításképp megittam 2 mojitot még Románia fölött… Egészségetekre!
…Ismét itt! India kellős közepe fölött járunk! Aludtam egy pár órát ezen a gépen. Az átszállás izgalmas volt, mert nem tudtam, hogy ez a gép csak köztes pontként száll le HCMC-ben… Így mókás volt megtalálni egyáltalán a kiírást, hogy melyik kapuhoz kell mennem. De itt vagyok, otthoni idő szerint most épp hajnal 2 óra van, itt pedig 11 ezer méter magasan Nagpur városa felett tartunk. Ez a szakasz kicsit több, mint 7 órát fog tartani. Ez a gép nagyobb, mint az előző volt, de nem annyira modernre felszerelt, es talán az ülés is kisebb? Bár ezt lehet csak beképzelem, mert próbálnék aludni. Már csak pár óra, és megérkezem.
…És végül meg is érkeztem! A gépből kiszállva már az utasfolyosó felfüggesztésénél megcsapott a meleg, aztán a reptéren azért kellemesnek mondható hőmérséklet várt. Megkaptam a vízumom, mindenféle fennakadás nélkül léptem be hivatalosan is Vietnam területére. Születésnapomra kaptam egy bukósisakot is Petiéktől, ebben le is lettem fotózva, de a képet csak később tudom majd megmutatni. A következő posztban első néhány napi élményeimről szeretnék beszámolni, mert már most látom, mennyi minden van itt, ami szokatlan az otthoniakhoz képest…