Ma kakaskukorékolásra ébredtem egy tízmilliós nagyváros közepén. Ez az érzés megfizethetetlen. Lassan minden bejegyzésem ugyanúgy kell kezdenem: Elég régen írtam már, jó sok minden történt velem azóta, ideje már életjelet adnom magamról.
Szóval aki lemaradt volna esetleg, voltam otthon Magyarországon látogatóban! Három heti otthon-tartózkodásom alatt próbáltam maximalizálni a programokat, találkozásokat barátokkal, családdal, és letudni a kötelező ügyintézéseket, vásárlásokat, miegymást.
Milyen volt újra otthon? Egyik kollégám (hasonló helyzetben, mint én) jegyezte meg nagyon helytállóan, hogy fura az, ha van a világon egy másik hely, ahol úgy van minden, ahogy hónapokkal esetleg évekkel azelőtt hagytad, és a saját régi életedbe mész haza. Aztán letelik az a rövid szabadság, és visszajössz az új életedbe. Szóval igazából hazamentem, majd három hét múlva ismét hazajöttem. Természetesen nagyon hiányoztak az otthoniak, a család, a barátok. Jó volt végre úgy sétálni az utcán, hogy nem kell attól tartani, mikor gázolnak el, vagy épp azon töprengeni, hogy mi ilyen büdös. Ugyanakkor például rendszeresen bosszankodtam azon, hogy mennyire rosszul vannak otthon beállítva a közlekedési lámpák, és hogy miért kell indokolatlanul állnom a kereszteződésben kilencven másodpercig.
Picit idevág, és mivel nagyon szuper kis cucc, megosztom veletek is, sokáig el lehet vele játszani: http://thetruesize.com/ Itt meg tudjátok nézni, hogy valójában mekkora hatalmas ország Vietnam akár Magyarországhoz képest, még akkor is, ha a hétköznapi térképen nem tűnik annak. Én eléggé meglepődtem néhány ország valódi méretén. Tipp: Oroszországot például érdemes lehúzni az egyenlítő közelébe.
Mi történt velem odahaza dióhéjban?
- Olyan szinten lebarnultam, hogy itt azon röhögtek a többiek, hogy a trópusokról európába járok napozni.
- Sajnos felszedtem kb négy kilót, annyit zabáltam a magyaros ízekből (azért anya kemencés sült csülök receptjének nincsen párja a világon), na meg túrórudiból, és csokoládékból - említettem már, milyen rosszak a csokik Vietnámban?
- Annyit ültem medencékben, mint máskor olyan három év alatt (következmények két ponttal feljebb)
- Annyi barna sört, fröccsöt és pálinkát ittam, amennyi csak belém fért, ezek ugyanis idekint nem túl "népszerűek"
- Fáztam (úristen, én Buzdor “10 fokban is egy szál póló” Attila ezúton jelentem, hogy fáztam nyár közepén odahaza esténként!)
- Made in Vietnam ruhákat vásároltam, ugyanis ezek itt nem, vagy csak drágán elérhetőek, amit a mai napig nem értek
Mi nem történt velem, pedig tervben volt?
- Hajdúszoboszló, élményfürdo (igen, a fentiek ellenére)
- Mozi (és CinemaCity-s popcorn, nachos)
- Néhány baráttal sajnos nem sikerült összefutni, ez bosszant talán a legjobban, de hát az idő elég szűkös volt
- 3 kg-ot már visszadolgoztam (yeah)
- Albérletet váltottam, egy sokkal szebb, modernebb lakásban élek, mint eddig, valamint ilyen pazar kilátásom van a hálószobámból (lásd fenti kép)
- Megtanultam vietnámiul azt a mondatot, hogy “jóképű vagyok, és nagy a farkam” – ki tudja, mikor lehet szükség rá
- Szintén tanultam egy gyermek mondókát / nyelvtörőt, ami magyar leírásban valahogy így fest (és egyébként valami nagyon hosszú nyakú madárról szól): “kankaa kakekoo kamkaam kakekan kau kau koo kam kan kau konkoukai kau kau kau kau kankakon kankakon kuj kuj”