A szilveszter éjszakát egy kolléga családi éttermében töltöttük, ami azon ritka helyek egyike Saigon-ban, ahol csapolt barna sör kapható. Nem egy Staropramen, de azért fogyasztható. Csendes vacsora után néhány beer-pong meccset játszottunk, ezzel simán el is töltöttük az időt majdnem éjfélig. Éjfélkor kivonultunk az utcára, hogy megnézhessük a Bitexco toronyról lőtt tűzijátékot. A forgalom teljesen leállt, lehetetlen volt A pontból B pontba eljutni. Hajnalban egy Apocalypse Now nevű discoban kötöttünk ki, és kissé meglepődtem, mert a megszokott “féláron van minden”-hez képest elég kemény árak voltak, szóval az ilyen helyekre nem szabad szomjasan érkezni..
Beer Pong
Az újév első napján kora délután útnak indultunk az első kirándulásomra, amit Vietnam területén készültem megtenni. Az úticél Mui Ne, egy kis főleg oroszok által kedvelt üdülőváros a tengerparton, mintegy 220 km-re keleti irányba HCMC-től. Mint az alábbi térképen is látható, azért a távolságok itt nem annyira hasonló idő alatt teljesíthetők, mint otthon, lévén hogy ez egy Debrecen-Budapest távolság, és busszal 6 óra (!!) alatt tettük meg.
HCMC - Mui Ne
Sleeping bus
Amúgy a busz elsőre elég poén, alvós "ülések" vannak rajta, teljesen hátradönthetőek. Na azért nem egy hatalmas kényelem, ázsiai méretekre tervezték, konkrétan alig lehet elférni, ha az ember akkora, mint én. Egyébként elviekben hotelig visz, szóval egészen tűrhető, nem nagyon kell utána taxiba ülnie az embernek…
Azért csak elviekben, mert az érkezés már koránt sem volt ilyen zökkenőmentes. Ahhoz képest, hogy a szállást előre foglaltuk le a booking-on, a szállásnál megadott cím egyáltalán nem oda vezet, ahol a fotókkal jelzett hotel volt. Sőt mi több, mire nagy nehezen megtaláltuk az eredetileg kinézett szállást, közölték velünk, hogy a foglalásunk nem érdekli őket, nincs szabad szobájuk. Remek! Hosszas veszekedés után arra jutottunk, hogy ezzel majd foglalkozzunk máskor, de ha aludni szeretnénk valahol, bizony eléggé későre jár. Így első éjszakánkat egy nem túl szép, de legalább jó koszos helyen töltöttük, bár a kert és a tengerpart valamennyire kárpótolt minket. Este későn feküdtünk le, olyan nagyon senki nem vágyott a szobába menni..
A másnapi reggeli kettő darab tükörtojás volt 1 kiflivel. De legalább csak kb 120 Ft-ot kellett érte fizetnünk. Felkerekedtünk egy jobb szállás reményében, találtunk is egyet, és hamar átcuccoltunk. Itt már volt saját medence az udvaron, és a szoba is sokkal tágasabb, tisztább volt az előző helynél. Kis pancsolás a tengerben, aztán ebéd egy vietnámi étteremben. Kinéztünk egy barnarizsből készült vodkát az itallapról, amiről kiderült hogy nem egy feles 800 HUF belőle, hanem egy egész üveg. Meglepően kellemes volt az íze, sokkal rosszabbra számítottunk ennyiért. Késő délután mindenkinek béreltünk egy kerékpárt, és tekertünk egyet a falu végéig és vissza. Ránksötétedett, esti programnak pedig nem nagyon terveztünk semmit, ezért leszaladtunk a boltba venni pár sört és rágcsát, és ilyenekkel találkoztam:
Kobra vodka skorpióval
Red label vagy Fake label?
Azért a Whisky márkájú Red Johnny hamisítvány az elég erőset ütött elsőre, pedig csak megpillantottuk. Végül nem próbáltuk ki, úgyis volt még egy szinte bontatlan üveg Jameson a szobában. Sajnos a kobra es skorpió "tartalmú" alkoholos italt sem próbáltuk ki, de mindenképp ki szeretném, csak most nem akartam megkockáztatni egy rosszullétet.
Másnap reggel 8-ra érkeztek az előző nap bérelt robogók, amikkel túrázni szerettünk volna menni. Az első megálló kb 8-10 km-re lehetett, vörös homokdűnéknél álltunk meg. A helyiek természetesen ebből is profitot csinálnak, bérelhetőek ilyen műanyag lapok, amiknek a segítségével, mint egy szánkóval, csúszkálni lehet a homokdűnék tetejéről, valahogy így:
Red Sand Dunes
Miután meguntuk a dolgot, és a legkisebb testnyílásaink is megteltek homokkal, tovább indultunk, hogy a vöröset egy kis fehérrel keverjük, a következő megálló is homokdűne volt (csak fehér). De mindenki meglepetésére itt teljesen más élmények vártak ránk. Először is a legnagyobb melegben érkeztünk, ezért egy pár órát hűsöltünk, ebédeltünk, iszogattunk, fotózkodtunk. Miután kicsit alábbhagyott a forróság (értsd 39 fok helyett csak 35 fok volt), béreltünk egy dzsippet, hogy azzal majd milyen jól körbevisznek minket a homokban, és megmutatják a tájat. Arra azonban senki nem számított, hogy Colin McRae-t is megszégyenítő tempóban és vehemenciával fognak minket furikázni, nemhogy felvételt nehéz volt készíteni, de ahhoz is erőlködni kellett néha, hogy ne essünk ki a kocsiból. Felvitt minket a homokdomb tetejére, majd kb 90 fokos szögben le (hullámvasút feeling, csak nincs meg az a kis átmenet amíg fent levegőhöz jutsz). Mindenesetre hatalmas mennyiségű adrenalin szabadult fel, örökké felejthetetlen élményt nyújtva. És mindezt kb fejenként egy ezresért… Közben azért volt néhány megálló is, tudtunk fényképeket készíteni, bár akkora szél fújt, hogy már az nagy fájdalmat okozott, ahogy álltál rövidnadrágban a homokviharban. Minden egyes homokszem mintha egy kis tű lenne, úgy éreztem a lábamon.
White sand dunes
Új együttesünk, a Dune Boyz
Ismét motorra ültünk, de immáron a szállás felé vettük az irányt. Megálltunk egy kis hídnál, ahonnan elvileg egy kis ösvény vezetett volna a “Fairy Waterfall” nevű vízeséshez. Itt is ért minket meglepetés, a papucsot le kellett dobni, ugyanis egy kis bokáig érő patakban kellett végigsétálni a célpontig. Itt igazán festői tájakat láttunk és fotóztunk, a kis hegyek mellettünk vörös sziklákból és homokból álltak, a patak másik oldalán pedig fák, kaktuszok és mindenféle trópusi vadnövények zöldelltek. Sajnos a vízesésig nem tudtunk elmenni, mert egy kisebb akadály állt az utunkba, nevezetesen, hogy egy rövid szakaszon derékig érő vízben kellett volna áthaladni, és erre nem igazán készültünk fel. Szóval sajnos a vízesést nem láttuk, cserébe egy csomó szemetet eldobálva igen… Úgy látszik a vieteknek nincs igényük arra, hogy az ilyen szép természeti csodákat tisztán tartsák, pedig igazán nem kerülne sokba. Ezt csak olyan kis széljegyzetként teszem hozzá, alapjában véve nagyon szép volt a hely.
On the way to the waterfall
Ránk esteledett, így motorra pattantunk és hazatértünk a hotelbe. Elmentünk vacsorázni, egy nagy vietnámi szabadtéri étterembe, ahol a helyiek rendeltek nekünk mindenféle tengeri kajákat, ha már egyszer halászfaluba jöttünk kirándulni. Eléggé fárasztó volt a nap, nem hiszem, hogy bárkit is altatni kellett. Azért Petivel megittuk a maradék Jameson-t, csak a biztonság kedvéért.
Na ezt mondjuk nem így szokták enni
Másnap nem keltünk korán, délelőtt még kimentünk egy utolsót fürdeni a tengerre, aztán pakolászás, gyors ebéd, és irány haza egy ugyanolyan alvós busszal, amivel érkeztünk. Késő este értünk haza, búcsúzásképp beültünk egy Thai étterembe egy közös vacsora erejéig.
Összességében azt kell, hogy mondjam, nagyon meglepett ez az utazás. Egyrészt sokkal nagyobb igénytelenségre számítottam (jó a szemétről írtam, de az valljuk be Magyarországon is SAJNOS egyre inkább jellemző), másrészt szállással, utazással, kajával, programokkal együtt mindenestől kijött az egész túra olyan 30-35 ezer HUF körül. Simán megérte, hogy leégtem a napon - a tél kellős közepén.
